Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
Vajon az igazgatóság és a királyi megbízott erélyes fáradozása meghozta-e a kívánt eredményeket? Gyors eredményt nem várhattak, mert a kezdeményezés júniusban, az aratás előtt történt. Redl június 20-án bejelentette, hogy csökkent a munkások száma, majd az aratás befejezése után azt írta, hogy sikert értek el, mivel az építőhelyeken mégis megmaradt 900—1 000 munkás, beleértve a hadifoglyokat is.83 Redl szerint ezt a sikert annak a ténynek köszönhetik, hogy ,,az irántuk (a munkások iránt — N. P.) tanúsított magatartás olyan volt, amilyennek lennie kell", úgyhogy sokan elutasították a szomszédos birtokokról kapott javaslatokat, hogy napi 36 krajcárért arassák a gabonát és élelmet is kapjanak.84 Redl nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy folyamatosan ellenőrzi a munkálatokat a 14 mérföld hosszúságú csatorna mentén, és a helyszínen végzi el az apró-cseprő ügyek nagy részét. Augusztusban is igyekeztek megoldani a munkaerő problémáját. Bácska vármegye augusztus 6-án megtartott kongregációján Redl a budai helytartótanács támogatását kérte, hogy október elsejétől kétezer munkást biztosítsanak számára. A munkások a következő öt hónapban felváltva dolgoznának, és ez idő alatt 45 000 köböl földet ásnának ki. Úgy vélekedett, hogy ennyi munkást Bácskában biztosítani lehet. A legutóbbi lakosságösszeírás adataiból indult ki, miszerint a bácskai falvakban 30 000 18 és 50 év közötti munkaképes férfi van. Hogy 2 000 munkást szerezzenek, a rendelkezésre álló munkaerőnek csupán 15-öd részét kellene mozgósítani és minden munkást arra kötelezni, hogy másfél köböl földet kiásson, amit 5—6 nap alatt kényelmesen elvégezhet. A rendelkezésre álló dokumentumokból nem derül ki egyértelműen, hogy ez Redl régi terve volt-e, amelyben a kamarai parasztok munkájára számított, vagy módosította javaslatát, nem téve különbséget a kamaránál és a földbirtokosoknál dolgozó parasztok között. Ez utóbbi feltevés a valószínűbb, mert tágabb lehetőségeket nyújtott és rugalmasabb volt az elsőnél.85 A hátramaradt 30 000—35 000 köböl földet a kényszer nélkül munkába állított emberek ásnák ki, továbbá az a 2 000 munkás, akiket Pest vármegye ígért. Redl adatai szerint augusztus elején 1 200 önkéntes munkás volt az építőhelyen, ami azt jelenti, hogy számuk növekedett az aratás idejéhez képest, amikor összesen ezren voltak a hadifoglyokkal együtt.86 83. Ugyanott. Nem ismerjük sem az egyik, sem a másik intézmény döntéseit. Heimerle jelentéséből világosan következik, hogy ez nem üres ajánlat volt, hanem kötelező erejű döntés. 84. Ugyanott. 85. C. U., Nr 736, 1798. XI/142 sz. 65—72 föl. 86. Ugyanott. 361
