Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
színűleg nem voltak hajlandók hosszabb ideig az építőhelyen maradni, különösen azok nem, akik a távolabbi vármegyékből érkeztek. Elég sok időt elvesztettek az utazással, mert a közlekedés fejletlen volt. Redl kénytelen volt ismét visszatérni Bácska vármegyébe, újabb munkásokért, de az előállt helyzetből való legbiztosabb kiútnak azt tartotta, hogy az uralkodónál megsürgetik az ígért katonák átvezénylését.71 Az építőhelyen azonban 1798 áprilisában még mindig nem javult a helyzet. Ellenkezőleg! Mindössze 2 000—2 500 munkás maradt; a Pest és a Torontál vármegye elküldte ugyan képviselőit, hogy Redl lel megbeszéljék a részleteket: ha egyáltalán jönnek munkások ezekből a vármegyékből, csak május végéig maradnak, mert akkor vissza kell térniük otthonukba, hogy idejében hozzáláthassanak az aratáshoz — közölték a vármegyék képviselői a kiábrándult igazgatóval. Ebből a válságos helyzetből Redl csakis egy kiutat látott: ha minél előbb odavezénylik az ígért katonaságot. Ha ez nem történik meg, akkor a csatornát nem fejezhetik be a tél beállta előtt, ahogyan tervezték.72 Hiábavaló volt azonban az a remény, hogy az uralkodó feltételesen tett ígérete valóra válik. Márciusban elsőként Alvinzi tábornok küldte el válaszát, hogy nem tehet eleget Apponyi kérelmének, mert nem rendelkezik kellő számú katonával.73 Maradt még az a remény, hogy a bécsi legfelsőbb katonai hatóságok kedvező döntést hoznak. Éppen ezért teljes volt a kiábrándulás, amikor a haditanács áprilisban arról tájékoztatta Saurau pénzügyminisztert, ez pedig Apponyit, hogy az európai politikai és katonai helyzet miatt lehetetlen csapatokat vezényelni az építőhelyre74. A királyi megbízott számára nem maradt más megoldás, mint hogy ismételten személyesen az uralkodót kérje meg, és hogy emlékeztessen azokra az ígéretekre, amelyeket a privilegizált hajózási társaság átszervezésekor és szanálásakor kapott. Apponyit 1798. április 24-én ismét kihallgatáson fogadták az udvarban, és ismét ígéretet kapott, hogy az uralkodó támogatni fogja kérelmét a budai és a vármegyei hatóságoknál.75 Ez nem az első üres ígéret volt „legfelsőbb helyről”, és az igazgatóság okkal gyanította, hogy ez sem hoz semmi eredményt. Figyelmbe véve Redl becslését, hogy a csatornát nem lehet 1798 végéig befejezni, ha nem kapnak katonai munkaerőt, a bécsi igazgatóság a haditanács és az udvar negatív válaszát 71. C. U„ Nr 735., 1798. IV./156. sz„ 229—236. föl. 72. Ugyanott. 73. C. U„ Nr 735., 1798. VII./14. sz„ 283—294. föl. 74. C. U„ Nr 735., 1798. IV./156. sz„ 229—236. föl 75. C. U., Nr 735., 1798. VII./14. sz„ 283—294. föl. 357
