Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása

3. A SZENTTAMÁSI HAJÓZSILIP ÉPÍTÉSE. ÚJABB BONYODALMAK A KISS FIVÉREKKEL

A fenti tényből Heppe fontos technikai következtetéseket vont le. Ezeket megtalálhatjuk Heimerle havi jelentéseiben. Heppe eszmefuttatásai, amelyek hű képet adnak arról, hogy a XVIII. század végén a Közép-Duna-medencében milyen szinten volt a hidrotechnika, megérdemlik, hogy bővebben ismertessük őket.

Ahhoz, hogy egy megrakott hajó biztonságosan átkelhessen a verbászi hajózsilipen — vélekedett Heppe —, arra van szükség, hogy a felső küszöb feletti vízmagasság legalább 5 láb (1,57 m) legyen, ami azt jelenti, hogy Verbász és Földvár között a Crna bara szintjét 65 láb és 10 hüvelykre kellene emelni. Ezáltal azonban a víz szintje 3 láb 2 hüvelykkel (1 m) meghaladná a Froon által előirányzott szintet, amely szerint a Crna bara vize nem szabad hogy meghaladja a Tisza eddigi legnagyobb vízállását, vagyis 69’0”0”’ szintet, nehogy a Crna bara kiöntsön. Pedig Froon a Crna bara vízszintjének meghatározásakor a végső határig ment. Eszerint építették a földvári hajózsilip falait és kapuját, valamint mindazokat a Crna barát átszelő töltéseket, amelyek útként szolgáltak.

Csakhogy nem ez volt az egyedüli baj. Ha a Crna bara vízszintje 65’10”0'”-t tett volna ki, akkor a víz mindkét partját elöntötte volna, s emiatt a hajóvontatáshoz úgyszólván egész hosz- szában töltést kellett volna építeni, amely vontatóútként szolgált volna. Újabb problémát okozott volna a Crna bara vízzel való feltöltése. Figyelembe véve hosszúságát — öt és fél mérföld —, a 65’10”0”’ szint eléréséhez a Dunából kellett volna feltölteni, ami legalább egy évet vett volna igénybe, mert a főmeder mellett számos mellékágát is fel kellett tölteni. Ez pedig azt jelenti, hogy a csatorna csak elkészülte után egy évvel válhatott volna hajózhatóvá. Ez még egy veszélyt hordozott magában. Az említett mellékágak ugyanis ősszel, télen és tavasszal a környező terület csapadékvizét befogadva elérik a 71’0”0'” szintet, s ezért nagy kérdés, milyen magas lesz a szintjük akkor, ha már előzőleg megteltek vízzel? Ezáltal igen nagy lenne az árvízveszély Bácska vármegyében — állította Heppe szakértői véleményében.

Továbbá amennyiben a Crna barát egyáltalán fel lehetne tölteni a Dunából, kérdés, mekkora lenne a szintje alacsony dunai vízállásnál, vagy nyáron, a nagy párolgás és a talajvízcsökkenés miatti veszteség folytán. Végül számos földesúri birtok, a parasztok földjei és házai víz alá kerülnének, ha a Crna bara szintjét a tervezettnél magasabbra emelnék, s emiatt a társaságnak újabb kiadásai lennének, hogy megtérítse az árvízkárokat az elöntött épületek és földek tulajdonosainak.

Ebben a helyzetben csak két lehetőség maradt.

334