Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
XII. fejezet. Tervmódosítás és a csatornaépítés folytatása
XII. FEJEZET TERVMÓDOSÍTÁS ÉS A CSATORNAÉPÍTÉS FOLYTATÁSA 1. VÉGREHAJTJÁK A RÉSZVÉNYESEK KÖZGYŰLÉSÉNEK HATÁROZATAIT Két egyformán jelentős és fontos feladat állt az új igazgatóság előtt. Megoldásukhoz szinte korlátlan felhatalmazással látott hozzá. A körülmények megkövetelték, hogy mindkét ügyet egyidejűleg bogozzák ki. A csatornán nem volt szabad félbeszakítani a munkálatokat, hogy kivárják a terv kiigazítását. Ez még inkább megingatta volna a részvényeseknek és a pénzpiacnak a privilegizált hajózási társaság iránti bizalmát. Az első és legégetőbb feladat a terv revíziója volt. Ezt a munkát a szakértői bizottságok megállapításai alapján az építés új műszaki-tudományos szakvezetőjének, Heppe Szaniszlónak kellett elvégeznie. A csatorna szinte valamennyi lényeges objektumát felül kellett vizsgálni. Cseppet sem volt könnyebb az építési munkálatok új igazgatójának, Franz Redl udvari tanácsosnak a feladata. Munkájának sikere két lényeges tényezőtől függött: hogy lesz-e elegendő munkás és lesz-e pénz. Heimerle igazgató hathatós támogatása nélkül azonban nemigen bízhatott e két probléma megoldásában. A csatorna új igazgatósága Apponyi Antal gróffal, királyi megbízottal az élén úgy határozott, hogy a két ügyet párhuzamosan oldja meg. Más kiút nem volt. Nem volt szabad megingatni — főként nem a hiteligénylés idején — a részvényeseknek azt a meggyőződését, hogy a csatorna gyorsan elkészül. A bécsi kormány ezzel a feltétellel ígért hathatós támogatást az új igazgatóságnak, s ezért volt segítségükre, hogy egy erős kezű vezetőséget hozzanak létre Bécsben, amilyennel a Kiss fivérek nem rendelkeztek. Mondandónk három évre terjed ki, 1798 januárjától egészen 1801 áprilisáig, amikor a csatorna végül is elkészült. Hogy mi331
