Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében

váron és a Habsburg-birodalom legnagyobb kapitalista vállalata lett. Ismeretlen körülmény, hogy részvénytársaság volt-e, mint a néhány évtizeddel később megalakult kiváltságos jogú hajózási társaság, amely a Duna—Tisza-csatornát építette. Ha az volt, részvényesei külföldiek lehettek. Annyit tudunk, hogy a holland társaság külkereskedelemmel is foglalkozott.

Tevékenységét több irányban fejlesztve, a társaság szembekerült a szárazföldi és vízi szállítás gondjaival. Ezért megalapította saját szállítóvállalatát. Ez a szervezet 24 hajóval rendelkezett a Száván és a Dunán, valószínűleg a Kupán is. Számára is Karlovac volt a fő átrakodóállomás a Habsburg-birodalom keleti és délkeleti vidékeiről az Adriai-tenger, a Földközi-tenger országai és kikötői felé vezető úton.

A Karlovac és a Rijeka közötti szállítás a 17 mérföld (129 km) hosszú Karolina úton bonyolódott le. A szárazföldi szállítást egy 160 kocsival rendelkező, szintén a Trieszt—Rijeka társaság által alapított vállalat biztosította. A behozatali árut és a cukrot a rijekai finomítóból Karlovacon rakták át a hajókba, a kiviteli árut pedig a hajókról a lovas fogatokba. Bécs részére a Gorski Kotar-i szállítás megszervezése és fejlesztése a XVIII. században számtalan gondot okozott.7

Az elhanyagolt és rendszertelenül karbantartott folyami utak állandó nehézséget jelentettek a holland társaságnak, és ez valószínűleg holland mérnököket bízott meg a Tisza, Duna és Száva hajózása jobb feltételei tervének kidolgozásával.

Mivel a gabonatöbblet felvásárlásával érdeke lett a Közép- Duna-medence termékeny vidéke mezőgazdasági termelésének serkentése, a bécsi központi hatalom szem előtt tartotta a kereskedelem és szállítás kölcsönös összefüggését, s ezért a kérdésnek mind nagyobb figyelmet szentelt. Mária Terézia 1755-ben bizottságot küldött a Közép-Duna vidékére, azzal a feladattal, hogy tanulmányozzák a hajózást és adjanak konkrét javaslatokat a Duna, Tisza és Száva hajózása fejlesztésének lehetőségeiről.

7. A Karolina út menti letelepedést és a forgalmi központok jelentőségét Igor Karaman tanulmányozta. »Minden horvát országban a kereskedelmi tevékenység — főleg a közvetítő jellegű — a gazdasági életnek azt a területét képezi, amelyben a hazai gazdasági erőknek biztosítva van a relatív érvényesülés. Ezért lesznek a folyami és országúti gócpontok a kontinentális országrészen és az adriai kikötők a hazai fiatal vállalkozó burzsoázia« és a XIX. században kibontakozó nemzeti mozgalom színterei. I. Karaman, A horvát gazdaság és társadalom a XIX. században, Zágráb, 1972, 22. o. A vasútépítés és a horvát kereskedelem hanyatlása Vasilije Krestic, az 1868. horvát—magyar kiegyezés című könyvében van feldolgozva. Belgrád, 1969, 65—76. o.

30