Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
Bevezető. A Habsburg-birodalom a XVIII. század második felében
tás igyekezete az újonnan elfoglalt vidékek gazdaságának a merkantilista elveknek megfelelő fellendítésére irányult, hogy erről a vidékről minél több kivitelre szánt áru jusson el az észak-adriai kikötőkre. Különösebb államfői bölcsesség nélkül is érthetővé vált, hogy milyen mértékben függött Bécs új gazdaság politikája a szállítástól, ez pedig a hazózástól, amit a mindennapi gyakorlat mutatott meg. Az 1723-as magyar országgyűlést megelőzően, miután szállítási gondokkal került szembe, VI. Károly elrendelte, hogy a legismertebb külföldi mérnökök tervet dolgozzanak ki Magyar- ország hajózható csatornahálózatának kiépítéséhez, többek között a Dunán fekvő Vác és a Tisza-parti Szolnok között, valamint Kalocsától Zomborig és onnan a Tiszáig. A magyar országgyűlés elfogadta az uralkodó javaslatát, és a 122. szakaszként iktatta a magyar törvények gyűjteményébe.6 A külföldi szakemberek terve csak elgondolás maradt, mert a megvalósításhoz szükséges eszközöket valószínűleg nem tudták előteremteni. így a merkantilista gazdaságpolitika érvényesítése már a kezdet kezdetén bűvös körbe jutott: a (különösen a Kelet felé) fejletlen közlekedési viszonyok miatt lassan történt a kereskedelmi tőke felhalmozódása, a pénzhiány miatt viszont nem lehetett fellendíteni a közlekedést. A XVIII. században végigkísérhetjük a Habsburg-uralkodóház törekvéseit a merkantilista politika bevezetésére, de 1740-ben, Mária Terézia trónra lépése után a politikai, gazdasági központosított és bürokratikus igazgatás, valamint a bel- és külkereskedelem hathatós támogatásban részesült. Külön figyelmet szentelnek a kapitalista magánkezdeményezésnek és az állami pénztár támogatta a privilegizált kereskedelmi társaságok alapítását. Szemléltetésként felsorolunk néhány jellegzetes példát. Túlnyomórészt holland tőkével 1750-ben Rijekán megalapították a Trieszt—Rijeka Privilegizált Társaságot, amely Rijekán cukorfinomítót épített és monopoljogot kapott az egész Habsburg- -birodalom cukorellátására, amikor ez az élelmiszer drága volt és ritkaságszámba ment. A rijekai cukorfinomító nem egész 80 évig, 1829-ig üzemelt. Minden bizonnyal veszteséggel működött, miután fellendült, elsősorban Csehországban, a XIX. században kialakuló cukorrépafeldolgozó ipar. A rijekai privilegizált társaság egy egész üzemhálózathoz jutott, fióküzletei és lerakata volt Karlovacon, Sisakon és Temes6. Szirmay Antal, Notitia Topographica, Politica Inclyti Comitatus Zamp- lensis, Buda 1803, 10—11. o. 27
