Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VIII. fejezet. Trieszt, Krajna és Stájerország fenntartásai

kát”. Például azt, hogy amikor az állam háborút folytat, vagy amikor valamely tartományban éhínség pusztít, korlátozni kell a kivitelt. Pontosan ez volt a helyzet Magyarországon 1795-ben, vagyis az audiencia időpontjában is, az előző év gyenge termése miatt.

II. Ferenc a Kiss fivérek álláspontja miatt két tűz közé került: minek adjon elsőbbséget, annak a követelésnek, hogy privilégiummal szavatolják a kiviteli gabonamennyiséget, vagy a „politikai okoknak”, és utasítsa el a Kiss fivérek kérését, akik a privilegizált gabonakereskedelmi társaság megalakításának engedélyezését kérték, mert ez fogja szavatolni, hogy a csatorna gazdaságos lesz.

A kihallgatás folyamán a két testvér szóbelileg részletesen megindokolta az uralkodónak a privilegizált gabonakereskedelmi társaságról szóló elképzelését. A fogadás végén átadták neki írásos beadványukat, amelyről a VI. fejezet 3. szakaszában tettünk említést.

Meghallgatva a két jeles hidrotechnikust, II. Ferenc biztosította őket, hogy javaslatuk nagyon érdekli őt, hogy mások is előterjesztettek hasonlót, de a Kiss fivérek elképzelése nyerte meg a legjobban a tetszését, különösen azért, mert állításuk szerint csakis ezáltal biztosítható az új csatorna gazdaságossága. Mégis, nyitva áll a kérdés, hogy a tervezők javaslatát elfogadják-e a legmagasabb bécsi állami intézményekben.

Az uralkodónál tett audiencia meggyőzően bizonyította az uralkodó körök nagy érdeklődését a Karlovac—Brod-csatorna iránt. Csakhogy, amint a magyarországi gabonakereskedelemre kért privilégium körüli vitákból már alkalmunk volt látni, a gabonakivitel és a tengerig való olcsó szállítás nagy érdeklődést keltett ugyan, de a társaság érdekein kívül figyelembe kellett venni a feudális birtokosok érdekeit, csakúgy mint a gabonakereskedők és a kincstár érdekét is, végül még a „politikai okokat” is, amelyekről az uralkodó nem akart megfeledkezni. De ezt nem is tehette volna.

Mindezeken a megbeszéléseken és vitákon szembetűnő volt, hogy sehol sem említették a Vukovár—Samac-csatornát mint elsőbbséggel bíró létesítményt. A Duna—Tisza-csatorna építésének megkezdése után minden figyelem a kralovaci csatornára összpontosult. Érthető okokból azt tartották, hogy a Gorski Kotaron át vezető út sokkal nagyobb akadály, mint a Dunától a Belgrádig, innen pedig a Száván Samacig vezető szakasz. Ez igaz is volt, ha az új közlekedési hálózatot egységes egészként szemléljük.

267