Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VIII. fejezet. Trieszt, Krajna és Stájerország fenntartásai

nyilván ezután is, akárcsak eddig, Ptujon és Ljubljanán át szállítják majd. Alaptalan az a feltevés, hogy a jövőben Magyarország egész területéről kizárólag az új közelekedési útvonalon szállítják majd az árut. Ha ez a veszély mégis felmerülne és ha Triesztet és a déli osztrák tartományokat veszteség érné — ami nehezen képzelhető el — az állami adminisztrációnak lehetősége van arra, hogy »a fogyasztási adók célirányos szabályozásával az ügyet ismét visszaterelje a rendes kerékvágásba és újra helyreállítsa a megbomlott viszonyokat az egyes tartományok között«. Tehát semmi szükség arra, hogy elhalasszák a kért kiváltság odaítélését — szögezte le az udvari kamarai igazgatóság.

A második pont szintén fontos kérdésre vonatkozott: vajon a Kupa hajózhatóvá tétele valóban olyan lényeges következményekkel járna-e Trieszt kikötőjére és Ausztria belső tartományaira nézve, hogy elveszítenék egész addigi átmenő forgalmukat, ha nem nyújtanak nekik többféle kedvezményt a szállításhoz.

Az udvari igazgatóság megítélése szerint az ezen a vonalon szállított árut elsősorban kivitelre szánták, ezeket a termékeket az úgynevezett örökös tartományokból indítják útnak Trieszt felé. Ide tartozik továbbá az a behozatali árú, amelyet a belső fogyasztásra vagy reexportna szánnak. Teljesen valószínűtlen, hogy a Kupa szabályozását követően ezt az árut Magyarországon át szállítják majd és nem az eddigi útvonalon. Még ha félmillió forintos költséggel meg is építik a Varazdinon át vezető új utat — amit egyébként nem irányoztak elő a Kiss fivérek tervezetében, de amitől Schemerl, az építészeti igazgatóság vezetője mégis tart —, akkor is alaptalan az az aggodalom, hogy megcsappan a Trieszt felé vezető út forgalma, mert ehhez nem elég csak úttal rendelkezni, hanem sok minden másra is szükség van. Az udvari kamarai igazgatóság véleménye szerint »az olyan nagy forgalom, amely Bécs és Trieszt között kialakult, fejlett fogatos szállítást, kényelmes vendégfogadókat és megbízható szállítmányozókat igényel, s mindezt csak hosszú évek alatt lehet megteremteni«. Alaptalan az a félelem is, hogy Rijeka, Bakar és Kraljevica átveszi azt a kereskedelmet, amely addig Trieszt közreműködésével bonyolódott le. Ezek a kikötők először is messze vannak, másodszor nincs oly sok tehetős és vállalkozó kedvű polgáruk, sem elegendő raktáruk, be- és kirakodó berendezésük, sem más szükséges eszközük. Feltételezhető azonban, hogy a jövőben a kereskedelem egy része ebben az új irányban bonyolódik le. Ne feledjük azonban, hogy a birodalom számára hasznos, ha exportjának minél több útja van! Hogy elhárítson minden túlzott aggodalmat és »fenntartsa a tartományok közötti egyensúlyt a közintézmények fejlesztése szempontjából és biztosítsa a kereskedelem felvirá- gozását«, az udvari kamarai igazgatóság azt javasolta, hogy támogassák mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a krajnai és

257