Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
A privilegizált hajózási társaság, koncesszióért folyamodva a tengerparttal való új, könnyebb és gazdaságosabb kapcsolat megteremtéséhez, kivételes figyelmet szentelt annak, hogy rendszeresen karban kell tartani és megtisztítani a Bajától Vu- kovárig, a Samactól Sisakig vezető víziutakat, továbbá a Kupa medrének Sisaktól Karlovacig húzódó szakaszát, vagyis a tervezett nagy víziút-rendszer azon szakaszait, amelyeket a projektum szerint a meglevő folyók medrében kellett kialakítani. Nem kell külön bizonygatni, hogy az egész rendszer működése attól függött, hogy a Duna, a Száva és a Kupa hajózásra alkalmas állapotban tartható-e. A gőzhajók megjelenése előtt ugyanis a part és a folyómeder rendszeres tisztítása döntő fontosságú volt a hajózás szempontjából. Az igásállatok vagy az emberi erő által vontatott hajók a könnyebb vontatás és a vízfolyam áramlása miatt a part közelében haladtak. Itt számos veszély fenyegetett, különösen amiatt, hogy a hajótest fából épült. Kivételesen fontos volt tehát a part menti ösvények és az igás- jószágok számára létesített utak karbantartása és ezek javítása, különösen az árvizek után. A túl magas vagy a túl alacsony vízállás idején nagyon megnehezült vagy teljesen lehetetlenné vált a hajózás, különösen víz ellenében. Ezért érthető, hogy a bécsi udvari bizottság, támogatva a társaság kérelmét, jegyzőkönyvében megállapította, hogy a Kupa csatornázása és az Adriai-tengerig haladó kereskedelmi útvonal megépítése elveszítené úgyszólván minden jelentőségét, ha ugyanakkor nem biztosítanák a Duna, a Száva és a Kupa hajózhatóságát Karlovacig, annál inkább, mert a kivitelre szánt áru Magyarország legtávolabbi vidékeiről származott. A kérdés jelentőségének tudatában, a privilegizált hajózási társaság maximális igényekkel lépett fel a hatóságoknál és a lehető legnagyobb anyagi támogatást kérte. Szorgalmazta, hogy abból a külön alapból, amelybe a sóra kivetett adót fizetik be, juttassanak „elegendő eszközöket” az említett három folyó tisztítására és karbantartására, továbbá a vontatóutak javítására. A társaság szívesen vállalta volna, hogy ezt a munkát maga végzi el, mégpedig a budai építészeti igazgatóság közvetlen ellenőrzése alatt. Ugyanakkor azt is kérte, hogy a beruházás könnyebb finanszírozása érdekében tegyék lehetővé számára egy külön szállítási és egy árubiztosító társaság létrehozását elsőbbségi, de nem monopoljoggal. Az egyes állami intézmények, mint máskor is, más-más nézeten voltak e kérelmek tekintetében. A budai bizottság úgy vélte, hogy a folyók tisztítása és a víziutak fenntartása a vármegyék rendes kötelezettségei közé tartozik. A sóadóból létrehozott speciális alapból folyósítható ugyan pénzsegély erre a célra, ha ez szükséges, de a munkaerőt robot útján kell biztosítani. A jegyzőkönyv szerint a hely242
