Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
kelt felek egyike nem ért egyet ennek döntésével, akkor meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy a viszályt a szokásos bírósági úton oldják meg. A helytartótanács ezt a nézetet tolmácsolta a magyar udvari kancelláriának, ez pedig 1795. július 6-án a bécsi kamarai igazgatóságának, azzal a megjegyzéssel, hogy inkább hajlik az olyan megoldás felé, hogy a végső döntést a vármegye hozza meg. A bécsi udvari bizottság ülésén a magyar udvari kancellária nézete kapott többséget, azzal a megindoklással, hogy az eljárást jelentősen leegyszerűsíti és meggyorsítja, ha az ügyet a vármegye, nem pedig a bíróság intézi. Mivel a Kupa szabályozásának munkálatait a bal parton, a Krajnához tartozó területen is el kellett végezni, felmerül az ezen a területen való földfelvásárlás eljárásának kérdése is. Tekintettel arra a körülményre, hogy a Monarchia területén a törvényes előírások és a helyi szervek illetékessége nem volt egyforma, ezt a kérdést a ljubljanai bizottság ülésén kellett felvetni. Itt megállapodás született, hogy az esetleges viszályokat a bírósági eljárásról szóló általános törvény 17. szakasza alapján kell rendezni. A krajnai helyi elöljáróság azonban megváltoztatta ezt a döntést, és magáévá tette a társaság képviselőinek javaslatát, hogy a viszályokat a helybeli és a kataszteri igazgatóság képviselőinek jelenlétében kell rendezni, hogy elkerüljék a társaságot megkárosító egyoldaló döntéseket. A bécsi bizottság ezt a javaslatot tette magáévá. E problémakör kapcsán a társaság megemlítette a folyó mentén az igásállatok számára létesítendő ösvények területe ingyenes átengedésének kérdését. Kiderült azonban, hogy erre nincs is szükség, mert mint a jegyzőkönyvben hangsúlyozták, a kérdést elvileg megoldották a hajózásról szóló általános rendelkezéssel, amely szerint az ezt a célt szolgáló területek átengedése kötelező. Már a Duna—Tisza-csatorna építésének megvitatásakor megmutatkozott, hogy a vízimalmok komoly problémát okozhatnak, mert nemcsak a malmokat hajthatják meg, hanem erőforrásul szolgálhatnak a nagyobb manufaktúráknak és a félig ipari vállalatoknak is. A társaságnak legalább két okból fel kellett vetnie a vízimalmok kérdését. Abból indultak ki, hogy a vízimalmok gyakran komolyan akadályozzák a hajózást, másrészt Magyarország és Krajna feudális törvényhozása alapján a földbirtokost illette meg a kizárólagos jog, hogy malmokat építsen és felhasználja őket, vagy hogy ezt a jogot térítés ellenében más személyeknek en240
