Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
olyan lassan született meg, a bonyolult procedúra azonban, amelyben különböző illetékességgel a hatósági szervek egész sora vett részt, ilyen vagy olyan fokú autonómiával vagy döntési joggal, beszédesen bizonyítja, hogy az osztrák birodalom még mindig egy bonyolult állami igazgatási gépezettel működő, igen összetett organizmus volt. Ilyen volt a helyzet annak az évszázadnak a végén, amelyről azt mondtuk, hogy jellegzetes és kivételes az osztrák történelemben olyan szempontból, hogy ekkor kezdődött meg a központi szervek hatalmának kialakulása és megszilárdulása, miközben szűkítették a helyi szervek illetékességét. Másképpen azonban ez nem is történhetett egy gazdaságilag viszonylag elmaradott birodalomban, amely minden tekintetben ellentmondásos társadalmi-gazdasági, politikai és etnikai struktúra volt. 4. AZ ÚJ PROJEKTUM FELÜLVIZSGÁLÁSÁVAL MEGBÍZOTT BIZOTTSÁG HATÁROZATAI ÉS AJÁNLÁSAI Bizonyára nem az óév befejeződése és az 1796. esztendő kezdete volt az oka annak, hogy a közös bizottság csak január 13-án ült össze, egy hónappal azután, hogy rendelkezésére bocsátották az összes szükséges információkat, anyagokat és javaslatokat. Hogy mindkét udvari intézmény nagy jelentőséget tulajdonított ennek a projektumnak, erre abból is következtethetünk, hogy a vegyes bizottság igen reprezentatív összetételű volt. Az udvari kamarai igazgatóság nevében a tanácskozáson az igazgatóság vezetője, Kollowrath gróf volt jelen, aki az igazgatóság minisztere nemrég bevezetett titulusát viselte.35 Rajta kívül jelen volt az igazgatóság mindkét alelnöke, Degelmann báró és Révay gróf, továbbá von Oswalder és Colloredo gróf udvari tanácsosok és az igazgatóság tagjai, meg von Semsey, az udvari kamarai igazgatóságnak a kiváltságos hajózási társaság ügyeivel megbízott állandó referense, és végezetül von Baldacci udvari titkár. Nevükből arra következtethetünk, hogy e befolyásos feudális személyiségek az osztrák birodalom különböző országaihoz és népeihez tartoztak. Kollowrath például a befolyásos és elnémetese- dett cseh feudális nagybirtokos családok egyikéből származott. A magyar udvari kancelláriát Pálffy Károly gróf, az udvari kancellária vezetője, továbbá Pálffy és Bedekovich udvari tanácsosok és von Jaswiz udvari titkár képviselte. A magyar nagybirtokos Pálffy család két képviselőjének jelenléte — a családnak hatalmas birtokai és számos fényűző kastélya volt Szlovákiában, s a Habsburg-dinasztia iránti hűségéről volt ismert — meggyőzően bizonyítja a magyar ügyekben érvényesülő befolyását. 35. Eredetiben: „Von Seiten des Obersten Direktoriums, der Oberste Direktorialminister Graf Kollowrath." 219