Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
azért, mert ebben figyelembe vették a budai építészeti igazgatóság igazgatójának, Heppének, továbbá a kiváltságos hajózási társaság képviselőjének, Kiss Gábornak, a projektum egyik megalkotójának a véleményét. A budai hatóság határozata minden lényeges kérdésben pozitív volt. A budai és a bécsi bizottság munkáját is jórészt megkönnyítette, hogy a Duna—Tisza-csator- na építésével kapcsolatban számos elvi jellegű kérdést már két- három évvel korábban megoldottak, mégpedig általában új módon. Az udvari igazgatósághoz továbbítva a vegyes bizottság jelentését, a magyar kamara kísérőlevelében külön kiemelte, hogy nem ért egyet a társaságnak azzal a kérelmével, hogy szavatolják számára az évi 150 000 mérő (63 000 métermázsa) búza felvásárlását a kincstári birtokokról.20 A jelekből ítélve ez a kérdés ezzel még nem került le a napirendről, mert a kamarai igazgatóság 1795. július 3-án kelt levelében arra kérte a magyar kamarát, hogy mielőbb juttassa el Bécsbe a kérdésről alkotott végleges állásfoglalását.21 Nyilvánvaló, hogy a bécsi kormány még a budai hatóságoknál is fokozottabban volt érdekelve abban, hogy változatlan mennyiségű gabonát szállítsanak ki a magyar kincstári birtokokról. 3. A KRAJNAI TARTOMÁNYI KORMÁNY ÉS A RIJEKAI ELÖLJÁRÓSÁG ÁLLÁSPONTJA Említettük már, hogy a Kupa szabályozásával és a tengerig vezető új útvonal megépítésével kapcsolatos adminisztra- tív-jogi procedúra sokkal bonyolultabb volt, mint a Duna—Tisza- és a Duna—Száva-csatorna esetében. A Kupa ugyanis egy szakaszán határt képezett a Magyar- ország kebelében levő Horvátország és Krajna osztrák tartomány között, amelynek élén tartományi kormányzóság (Kraine- rische Landeshauptmannschaft) állt, olyan adminisztratív szerv, amely bizonyos fokú helyi autonómiával rendelkezett. Az abszolút feudális monarchia feltételei közepette ezeket a jogokat természetesen a feudális társadalom kiváltságos osztálya birtokolta, elsősorban a német származású arisztokrácia. És féltékenyen védelmezte ezeket a jogokat mindenkor, amikor az abszolút monarchia korlátozni igyekezett a helyi hatóságok jogait. Ezúttal azonban úgy történt, hogy a központi hatalmi szervek, szándékosan vagy véletlenül, megkerülték a krajnai tartományi kormányt, és ezért ez maga volt kénytelen felhívni a figyelmet saját jogaira és érdekeire. Erre az szolgáltatott alkalmat, hogy 20. C. U., 33. füzet, Nr 733., 1795. VII./11. sz„ 294—297. föl. 21. Ugyanott, 293. föl. 214
