Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
továbbá, hogy az uralkodói döntéssel Kempelen Farkas mellé osztották be Kiss Gábor kapitányt, ,,e nagy mű” tervezőinek egyikét, és hogy a kutatócsoport vezetője már augusztus 10- én útra készülődött, hogy a munkát az őszi esőzések előtt elvégezhesse. Másodszor, mivel egész Magyarország szempontjából egy kivételesen fontos vállalkozásról volt szó, amelyhez biztosítani kellett más szakemberek közreműködését is, Apponyi felkérte Habsburg József főherceget, hogy Kempelen és Kiss mellett engedélyezze Heppének, a budai építészeti igazgatóság igazgatójának részvételét is a bizottság munkájában. Budáról való távolléte alatt, amely nem haladhatja meg a négy hetet, helyettese végzi munkáját. A magyar udvari hancellária azonban, illetékes intézményként az uralkodó döntéséről csak 1794. szeptember 15-én tájékoztatta a budai helytartótanácsot. Erről a dokumentumról később gyakran esik említés.17 A bizottság, amelynek tagjai között volt Kempelen és Heppe, a két tekintélyes és befolyásos szakember, munkája végeztével az uralkodó elé terjesztette határozatát és javaslatait. II. Ferenc az anyagot megvitatásra nyomban továbbküldte a magyar udvari kancelláriának és a kamarai igazgatóságnak. A két intézmény a javaslatot vertikális szervezési vonalon megvitatásra Budára küldte, mégpedig a helytartótanácshoz és a magyar kamarához, feladatul szabva számukra, hogy közösen vitassák meg az összes kérdéseket, és megjegyzéseiket, szuggesz- tióikat hat hét leforgása alatt juttassák vissza.18 A helytartó- tanács és a magyar udvari kamara vegyes bizottsága, nagyjából betartva a Bécsben szabott határidőt, 1795. május 18-án össze ült, és a nagy részletességgel elkészített jelentésben megfogalmazta az egyik és a másik fél álláspontjait és megjegyzéseit.19 A bécsi udvari intézmények ezzel elegendő adatot kaptak a Kiss fivérek javaslatáról és tervezetéről folytatandó hivatalos vitához. A végleges döntés meghozatalát mégis későbbre kellett halasztani, mert 1795 májusáig nem kapták meg a kért válaszokat az alacsonyabb rendű állami adminisztrációs szervektől. Buda válasza volt természetesen a legfontosabb, különösen 17. MOL, HTL, 4. Commerciale 145., 9992. sz. 18. C. U., 33. füzet, 1795. 1V./151. sz., 228—230. föl. A Magyar udvari kancellária ügyirata az április 2-i keltezést, az udvari kamara utasítása pedig 1795. április 13-án kelt. 19. C. U., 33. füzet, Nr 733., 1795. VII./11. sz., 299—310. föl. 212
