Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve
rajta”,14 ami 2 240—2 800 kilogrammnak felel meg. Ennek az új útnak az előnyei első pillantásra szembetűnőek. Az enyhe lejtők és emelkedők mellett sokkal rövidebb lett volna a meglevőnél, ami lényeges körülmény a búzának a tengeri kikötőkön át történő kivitele fokozása szempontjából, azzal a feltétellel, hogy a magaslati különbséget más módon küzdjék le, a Kupa medrének messzeható és bonyolult beavatkozásokat igénylő megváltoztatásával. Hogy ez a kombinált szárazföldi és vízi út használható legyen, még egy feltételnek eleget kellett tenni. Annak, hogy a Szávát a Samactól Sisakig terjedő szakszón hajózásra alkalmas állapotban tartsák, vagyis hogy a folyómedret állandóan megtisztítsák a különböző akadályoktól, a vontató utakat pedig, amelyek nélkülözhetetlenek a hajók víz ellenében való vontatásához, használható állapotban tartsák. Ezt a bátor, a Kiss fivérek által elfogadott és kidolgozott tervet a társaság 1795. március 15-én terjesztette fel az uralkodóhoz, kérelmezve, hogy hasonló koncesszió kiadását engedélyezze, mint a Duna—Tisza-csatorna esetében, és biztosítson olyan kedvezményeket és kiváltságokat, amelyek a vállalkozást kifizetődővé teszik, tekintve, hogy a Samactól az Adriai-tengerig haladó közlekedési útvonal megépítése a tervezők számítása szerint mintegy 2 millió forintba kerül, tehát igen tekintélyes összegbe, kétszer akkorába, mint a Duna—Tisza-csatorna előszá- mítási értéke volt. Egyelőre megválaszolatlanul hagyjuk azt a kérdést, hogy a Kiss fivérek számítása reális volt-e, elegendő volt-e az összeg ahhoz, hogy fedezze az építés költségeit, vagy netán szándékosan kevesebbet tüntettek fel, hogy a magas kalkuláció meg ne ingassa az állami adminisztráció és a potenciális részvényesek bizalmát. A Vukovar—Samac-csatornát, csakúgy, mint a Samactól a tengermellékig haladó kombinált közlekedési útvonalat úgy mutatták be, úgy jellemezték, mint a Duna—Tisza-csatorna alkotórészét és természetes folytatását. Ezt a csatornát abban az időpontban, amikor a folyamodványt az uralkodó elé terjesztették, már harmadik éve építették és a bécsi meg a budai hivatalos körök értesülése és megítélése szerint a munkálatok igen sikeresen haladtak előre. Mi több, abban bíztak, hogy a csatornát még az év végén befejezik, ami igen komoly segítséget és ajánlást jelentett volna az új terv és annak beterjesztői számára, felkeltve a reményt, hogy az uralkodóhoz beterjesztett kérvény is kedvező elintézést nyer. 14. Ugyanott. 209
