Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VII. fejezet. A Közép-Duna-medence és az Adriai-tenger összekötésének terve

pontosan szabják meg a csatorna vízállásának maximálisan megengedhető magasságát, nehogy megtörténjen, hogy a megengedhetetlenül magas vízállás miatt árvíz keletkezzen a part menti területeken. Ami a nivellálást végző csoport összetételét illeti, a bizottság javasolta, hogy ebben kapjanak helyet a kiváltságos hajózási társaság képviselői és a politikai és katonai hatóságok által kijelölt szakemberek.

A Vukovár—áamac-csatorna leendő vízállásának újbóli megállapítására vonatkozó, elvi szempontból helyes és szükséges döntés ebben az esetben kétszeresen is igazolt volt. Elsősorban azért, mert a csatorna medréhez, sokkal inkább, mint a Duna— Tisza-csatorna esetében, nagymértékben fel kellett használni az ottani kisebb folyókat (elsősorban a Bosutot) és a mellékfolyókat, illetve ezeket kellett keresztezni. Erről ugyan nem volt szó a vegyes bizottság jelentésében, de világosan kitűnik ez a Kiss fivérek egy térképéből, ahol nemcsak a tervezett Vukovár— —Samac-csatorna vonalát rajzolták be, hanem a Pannon-síkság és az Adriai-tenger közötti egész közlekedési rendszert is.3

A térképen szerencsére feljegyezték a költségeket is, mind a szóban forgó csatornára, mind az egész új közlekedési hálózatra vonatkozóan, s így fennmaradt ez az igen fontos adat. A Vukovár—Samac-csatornának a tervek szerint 800 000 forintba kellett volna kerülnie, szemben a Duna—Tisza-csatorna építésére előirányzott egymillió forinttal. A térképből az is kiderül, hogy az új csatornán három fő zsilipet (hajózsilipet) és több mellékzsilipet kellett építeni a terep geomorfológiai és hidrológiai tulajdonságai és a temészetes vízfolyások tagolt hálózata miatt.

A térkép alapján arra is következtethetünk, hogy a Duna— Száva-csatorna sokkal kanyargósabbnak Ígérkezett, mint a Duna—Tisza-csatorna. Ezt a jellegzetességét számokban is ki lehet fejezni. A csatorna effektiv hosszúságát 11,5 mérföldre tervezték, viszont a Vukovár és Samac közötti távolság a térkép alapján légvonalban hét mérföld. A szakértői bizottság nem tett megjegyzést a csatorna tervezett útvonalára, mert tudta, hogy ezt a terep vízföldrajzi és domborzati tulajdonságai diktálják.

A bizottságnak a 14 pontos jegyzőkönyvben összefoglalt többi megállapítása hasonló problémákat tesz szóvá, mint amilyenek a Duna—Tisza-csatorna építéséről folytatott, már ismeretes viták és határozatok meghozatalakor felmerültek. A vegyes bizottság a jegyzőkönyvben még azt is nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ,,a 8—14. pontot a Duna—Tisza-csatorna mintájára dolgozták ki, és hogy ezeket az említett csatorna esetében őfelsége már jóváhagyta”, miáltal a bizottság elé terjesz3. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár térképgyűjteménye. Jelzése NB 285 c82/6.

203