Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

VI. fejezet. Az európai háborúk. A társaság és a tervezők törekvése, hogy kiterjesszék tevékenységüket

termelését, szorgalmasabban művelte földjét. Leküzdötték azokat a nehézségeket is, amelyek 1794-ben keletkeztek Magyarország 18 legtermékenyebb vármegyéjében. Itt még gyengébb termés esetén is csak a felét élik fel, de 1794-ben olyan rossz volt a termés, hogy a parasztoknak annyi búzájuk sem maradt, hogy a vetésterület 50 százalékát bevessék. Emellett az ezen a vidéken jelentős kivitelt csak augusztusban szüntették meg, és így mégis sikerült elkerülni az éhínséget.

Egyáltalán miért is fegyegetett éhínség? Nem azért, hogy egész Magyarországon hiány volt búzában, hanem mert a földművesek pénzszűkében voltak. Bonyolította a helyzetet, hogy állami takarmányban is hiány volt, amit szintén a szárazság idézett elő, hogy az igásjószág kimerült, majd kemény tél köszöntött be, amely megbénította a vízi és a szárazföldi közlekedést, s ezzel az élelemszállítást is.

A magyar udvari kancellária jelentésében, amint az imént láttuk, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a pénzhiány és az a körülmény, hogy nem kielégítő a mezőgazdasági termékek felvásárlása, milyen mértékben gátolja és hátráltatja a mezőgazdaság fejlődését Alsó-Magyarország kivételesen termékeny sík vidékein — azon a vidéken, amely, tekintettel az ott épülő csatornára, figyelmünk középpontjában áll.

Az említett állami intézmény végezetül javasolta, hogy gabonatakarékosság céljából tiltsák be a pálinkafőzést és a sör gyártást, mert Magyarország egyébként sem tud mit kezdeni bortöbbletével. Továbbá, hogy fejlesszék az egyébként is eléggé fejlett burgonyatermesztést, amellyel jórészt felválthatják a kenyeret.

II. Ferenc elfogadta ezeknek az állami gazdasági és politikai szerveknek valamennyi szuggesztióját és javaslatát. A Kiss fivéreknek a kiváltságos gabonakereskedelmi társaság megalapítására vonatkozó javaslata tehát teljes kudarcot vallott. Ezzel szemben fenntartás nélkül támogatták a Kupa folyó szabályozására és csatornázására, valamint az Adriai-tengerig haladó szárazföldi útvonal megépítésére vonatkozó indítványukat. Az állami igazgatás minden szintjén tehát uralkodóvá vált az a szilárd meggyőződés, hogy a közlekedés egész Magyarország, de különösen délkeleti vidékei gazdasági fejlődésének kulcskérdése.

A Kiss fivéreknek az a kísérlete, hogy kibővítsék tevékenységüket és nagyméretű kereskedelmi ügyletekbe bocsátkozzanak, még egy okból érdekel bennünket. Felvetődik a kérdés, megfontolt és helyénvaló lépés volt-e, hogy amikor minden erejüket és figyelmüket a Duna—Tisza-csatorna befejezésére kellett for198