Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

V. fejezet. A részvényjegyzés, a munkálatok megkezdése és a munkaerő okozta nehézségek

tak voltak is jogai, ezeket azonban az abszolút monarchia szavatolta, sőt megerősítette és ki is bővítette. A paraszt számára nem volt könnyű döntés, hogy bérmunkás, akárcsak idénymunkás is legyen, és hogy állásba lépjen a kapitalista vállalatnál. Tudjuk, hogy nem egykönnyen engedett a vármegyei hatóságok nyomásának, amelyek kényszerítették, hogy álljon munkába a Duna— —Tisza-csatorna építésénél. A XVIII. század végén Magyarország kizsákmányolt zsellérjei már tudták, hogy a kapitalista gazdálkodás és a tőkés, mint a tőke megtestesült szimbóluma, sokkal kíméletlenebb kizsákmányoló, mint a korábbi termelési rendszer, amely a nem gazdasági eszközökkel serkentett közvetlen kényszermunkára épült.20'3

Végezetül említsünk meg még egy dokumetnumot, amely bizonyos, bár nem túlságosan megbízható következtetéseket tesz lehetővé arról, hogyan haladtak 1794-ben a csatornaépítés munkálatai. A magyar kamara ugyanis arra készülődött, hogy több évre szóló szerződést köt a hajótulajdonosokkal az eladásra szánt sómennyiség szállításáról. Az udvari kamarai igazgatóság arra figyelmeztette a magyar kamarát, hogy tartózkodjon ettől a lépéstől, mert 1795-ben elkészül a Duna—Tisza-csatorna, ás a csatornaépítő társaságnak elsőbbséget szavatoltak a sószállításban bizonyos útvonalakon.21

Nehéz megítélni, hogy a két hatalmi szerv közül melyik volt jobban tájékozódva a csatornaépítés helyzetéről. Talán a magyar kamara, mert közvetlenebb és gyorsabb kapcsolatai voltak Bácskával.

Ha ilyen vagy olyan okok miatt elég szűkös a csatornának az 1793-ban és 1794-ben történt építésére vonatkozó anyag, az

1795-ös dokumentumok annál gazdagabbak és tartalmasabbak.

20-a. „És mint dolgosság termelője, mint többletmunka kiszipolyozója és munkaerő kizsákmányolója, a tőke energiában, mértéktelenségben és hatékonyságban túlszárnyal minden korábbi közvetlen kényszermunkán- nyugvó termelési rendszert.” Marx K., A tőke, I. kötet, 1. könyv, 291. o„ Budapest 1961.

174