Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
V. fejezet. A részvényjegyzés, a munkálatok megkezdése és a munkaerő okozta nehézségek
jezésig dolgozik a csatornán, azt később a társaság kocsisnak, hajósnak alkalmazza, vagy más munkát ad neki. Minden szerszámot, beleértve a kubikostalicskát is, a társaság biztosít. Mivel jórészt terepen, a lakott helységektől távolabb kellett dolgozni, különösen kényes kérdés volt a munkások elhelyezésének és tartózkodási helyének rendezése. Szem előtt tartva ezt, az építők közzétették, hogy a munkások nyáron fabarakkokban fognak lakni, télen épületekben és minden negyedik héten friss szalmát kapnak a hálóhelyhez. Emellett megígérték a munkásoknak, hogy olcsón juthatnak majd főzelékféléhez és húshoz, egy font16 kenyérért egy krajcárt kell fizetniük. Azoknak, akik megbetegednek, a társaság ingyenes orvosi és kórházi kezelést ígért. A Kiss fivérek, hogy könnyebben és gyorsabban jussanak munkaerőhöz, a toborzásnak egy olyan módját választották, amelyet egészen a második világháborúig alkalmaztak a nagybirtokokon, mind Jugoszláviában, mind Magyarországon. Nem állíthatjuk, hogy ők vezették be elsőként a munkaerő-toborzásnak ezt a formáját. Nem is igen valószínű ez, ha a Magyar Hírmondóban megjelent cikkükből következtetünk, amelyben megígérik, hogy »a társaság 15 forintot fizet havonta annak, aki 100 munkást hoz a csatorna építéséhez . . . vagy akár ennél kevesebbet is, és megteszi az általa hozott 100 munkás gazdájává«.17 Ha a munkások száma 5-tel vagy 6-tal kevesebb vagy több száznál, akkor is százra kerekítik ki. A beteg munkásokat is beleszámítják. Hogy feltöltsék a csoportot, a gazdáknak rendelkezésükre bocsátanak szükséges számú munkást azok közül, akik maguk jelentkeznek felvételre. A gazdának azonban nemcsak az a dolga, hogy munkaerőt toborozzon. Csoportja számára ő veszi át a szerszámot a társaságtól, újjal pótolja, ha már hasznavehetetlen, felügyel a csoport munkájára és gondoskodik a fegyelemről, megszervezi az étkeztetést és gondoskodik a meleg ételről azok számára, akik azt óhajtják, számon tartja, hogy minden 14 napban felmérjék a kiásandó földet, és azt is, hogy egy-egy munkás mennyit ásott ki. Ezt maga is elvégezheti, vagy kereshet egy személyt, aki azt el tudja intézni. A fizetést azonban személyesen a munkásoknak fizetik ki — a társaság irodájában, vagy ennek egy hivatalnoka jelenlétében. Ha a munkás nem végzi el munkát, amit egy hét alatt kellett volna elvégeznie, egy forint előleget kap, a többit pedig a munkája elvégzése után fizetik ki neki. 16. Egy font=0,56 kg. 17. Magyar Hírmondó, 1793, 536. o. 169
