Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből

A 3. ponttal a csatornán dolgozó minden személyt jogi helyzete szempontjából kiegyenlítettek a Magyar Királyság nemeseinél foglalkoztatott személyekkel. Lényegében kiváltságosabb helyzetben voltak, mint a magánszemélyeknél dolgozók.

A 4. pont csak kiegészített egy olyan jogot, amely már benne foglaltatott a szerződésben. A társaság megkapta a csatorna használatának kizárólagos jogát nemcsak az első 25 évre, hanem a későbbi időszakokra is, ha a kincstár nem él jogával és nem vásárolja meg a csatornát.

Az 5. pont megerősítette a társaságnak azt a jogát, hogy a magyar címerrel ellátott magyar lobogót tűzze ki, a 6. pont pedig megismétli, hogy elkészülte után a csatorna a II. Ferenc nevet fogja viselni. Nyilván arra a következtetésre jutottak, hogy e két jog nem lehet egy magánszeméllyel kötött szerződés tárgya, mert a korona kiváltságaira vonatkozott.

Végül is az osztrák állami adminisztráció legilletékesebb helyein is szentesítették és kiegészítették a társaság jogait. Ezzel az aktussal megkezdődött a kiváltságos hajózási társaságnak mint jogi személynek a fennállása a Duna—Tisza-csatorna, a Kö- zép-Duna-medence eme legnagyobb hidrotechnikai létesítménye építésére és kiaknázására alakult részvénytársaság formájában, amely a maga nemében az első volt a Közép-Duna-medencében, de a Habsburg-birodalomban is, egészen a Duna—Tisza-csator- nának a II. világháború után történt megépítéséig.

157