Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
Mi a lényege az uralkodói döntésnek és mivel mivel magyarázható? A magyar kamarának eljuttatott 1793. szeptember 6-i válasziratában40 II. Ferenc abból az elvi álláspontból indul ki, hogy »azon robotnak, amelyet a földbirtokos nem tud felhasználni, nincs értéke és emiatt. . . nem adható el«. Mivel azonban ebben az esetben az alattvalók formális szerződéssel kötelezték magukat a bácskai kamarai adminisztrációnál, hogy a következő három év folyamán eleget tesznek úrbéri kötelezettségüknek, ezért az uralkodó nevében értesíteni kell őket, hogy őfelsége a 60 039 kihasználatlan robotot átengedte a kiváltságos hajózási társaságnak, azzal a feltétellel, hogy ezeket az elkövetkező két év alatt, azaz 1795. október 31-éig ki kell használni, és a jobbágyoknak szabad alku alapján közvetlenül és készpénzben kell fizetni, nem pedig a kamarai pénztárnak a munkajáradék fejében. A Kiss fivérek számára a magyar kamara javaslata kedvező volt, mert meghatározatlan időszakban alkalmazhatták volna a kihasználatlan robotot. II. Ferenc döntése ezzel szemben az egyik és a másik tényezőt is meghatározta, pontosan megszabva a munkanapok számát és kihasználásuk határidejét is. Segítség volt-e ez egyáltalán a csatorna építőinek, és ha igen, mekkora? A kiváltságos hajózási társaságnak két évre 60 039 napi robotot engedtek át, vagyis 30 000-et évente. Fia tudjuk, hogy az építési idény — tekintve hogy túlnyomórészt földmunkáról volt szó — hat hónapig tart, akkor ez azt jelenti, hogy a tervezők havi 5000 robottal vagy 200 munkással rendelkezhettek, feltéve hogy havi 25 napot dolgoznak. Az építőknek ezzel szemben 1794-ben jóval több, 3000 állandó munkásra volt szükségük.40'3 A feltett kérdésre tehát világos a válasz. A Kiss fivéreknek az udvar döntése alapján a munkaerő fontos kérdésében csak azt tették lehetővé, hogy legfeljebb 200 munkást kapjanak, azzal a feltétellel azonban, ha a napszámban meg tudnak velük állapodni. Tehát a két kamara támogatása ellenére is jóval kevesebb munkást kaptak, mint amennyit kértek. II. Ferenc azt is megtehette volna, hogy a jövőbeni minden robotfelesleget átenged a társaságnak, nem pedig csak 60 000-et, előfordulhatott volna ugyanis, hogy a szám meghaladja a tervezettet. Az uralkodó azonban nem volt hajlandó nagyobb engedményt tenni! Nem csak feltételezhető, bizonyítható is, hogy az udvari kamarai igazgatóság elégedetlen volt az uralkodó döntésével. A magyar kamarához írt és fennmaradt levélfogalmazványban, a40. C. U., 33. füzet, Nr 732., 1793. IX./29. szám, Nr 2149., 164-176- föl. 40-a. Erről bővebben a következő fejezetben. 151
