Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek

hatna-e háború esetén az ország védelmére, a bizottság határozottan kijelentette, hogy a csatorna háborús időben rövid és biztonságos kapcsolatot biztosít Bánáttal, mert ha az ellenség elfoglalná Banovcit, Slankament és Karlócát, megszakadna a folyami kapcsolat Magyarország és Bánát között. Ha viszont a csatorna felépítése után, háború esetén Pétervárad is elesne, az új mesterséges víziút által megmaradna a kapcsolat a két frontszéli vár, Temesvár és Eszék között. A csatorna frontális támadása esetén az ellenségnek előbb a töltést, majd a csatornát, végül a Telecskai-dombokat kellene elfoglalnia, ez azonban sok nehézséggel járna. A csatorna tehát védelmi szempontból nagy előnyt nyújt, ezért építését védelmi szempontból csakis kedvezően lehet értékelni. Ami pedig gazdasági jelentőségét illeti, majd csak akkor nyerhető teljes kép, amikor a Szávát összekötik a Dunával, majd a Kupán és Dobrán át az Adriai-tengerrel — áll a szlavóniai határőrvidék építészeti igazgatósága jelentésének végén.27 A felismerés, hogy Ausztria nagyon lemaradt a vízi utak építésében, szemmel látható volt; ebből ered a sugallat is, hogy ez a csatorna legyen az első lépés a szerteágazó csatornahálózat felépítésében.

A Kiss fivérek a katonai bizottság munkájának eredményével is elégedettek lehetnek. Schwitzen sugallatát, hogy a Dunát és a Szávát csatornával kössék össze, a katonai bizottság kiegészítette, javasolva a Kupa csatornázását is. Mint tudjuk, mindkét elképzelés már a XVIII. század közepén jelentkezett. A Kiss fivérek elfogadták mindkét javaslatot és hozzáfogtak kidolgozásukhoz.

4. A CSATORNA ÉPÍTÉSÉT MAGÁNTÁRSASÁGRA BÍZZÁK

Időközben a központi hatalmi szerveknél sem állt le a folyamat. Miután kedvező értékelést kapott valamennyi állami szervtől, II. Ferenc 1792. augusztus 2-án 895. számú meghagyásával elvben engedélyezte a Duna—Tisza-csatorna építését. Ugyanakkor a magyar kamarának elrendelte, hogy a Kiss fivérekkel együtt, a többi illetékes szervvel egyetemben lásson hozzá a szerződés elkészítéséhez és szövegezze meg a csatorna magántársaság általi építésének privilégiumát. Az uralkodó ezek szerint már 1792 augusztusában azt az álláspontot támogatta, hogy a csatornát részvénytársaság építse.28

27. A szakvélemény aláírója, Vauquez ezredes maga is ténykedett a Duna— Száva-csatorna egy változatán, amiről számítgatásai és mérési eredmények is tanúskodnak.

28. U. C„ Nr 731., 33. füzet 1792. VIII./73. sz., 219—249. föl.

130