Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek

előirányozza. Továbbá a kamara a helyszínen eladhatná a munkásoknak mezőgazdasági termékeinek egy részét, majd a munkálatok befejezésével a csatorna mentén vendégfogadókat nyithatna és ingyen szállíthatná termékeit. A magyar udvari kancellária szerint az állam nem mondhat le egykönnyen ezekről a hasznokról.

Végezetül a magyar udvari kancellária kitért még egy, tényleg komoly kérdésre: az esetleges árvízveszélyre. Abban az esetben, ha a magántársaságot megalakítanák, kötelezni kell a part menti földtulajdonosok kártalanítására, ha a csatorna árvizeket okoz.

A magyar udvari iroda állásfoglalására jellemző, hogy az állam általi csatornaépítés mellett állt ki, a magyar nagybirtokosok, de mind a két kamara és az államkincstár szűkebb értelemben vett érdekeiből kiinulva.

Az ellentábornak — amely azon buzgólkodott, hogy a csatorna építését magántársaságra bízzák — az álláspontja világosan ki van fejtve J. F. Hermannak, az udvari kamara18 magas rangú tisztviselőjének a memorandumában. »Ha pontosan ismerném a jelenlegi pénzügyi helyzetet (az államét — N. P.) — írta Hermann —, és tudnám, hogy nem okozna különösebb nehézséget egymilliót fordítani erre az építményre, továbbá ha be is ismerném, hogy az állam tekintélyével számottevőbb segítséget nyújthat egy effajta vállalkozás kivitelezésében, mint a magántársaság, mégis szilárd meggyőződésem, hogy a magánipar, ha kézzelfogható nyereség serkenti, előbb megteheti ezt a haladó lépést«. Álláspontja alátámasztására, az ingatagok kétségeinek eloszlatására és az ellentábor érveivel szemben Hermann Anglia, a világ akkor legfejlettebb és gazdaságilag legerősebb országa példáiból merített.

Elmondja, hogy Angliában a legjelentősebb építményeket (utakat, hidakat, csatornákat) magántársaságok emelik. így például egy magántársaság tette hajózhatóvá Sommerset grófságban a Toun folyót, a bridgewateri vajda saját költségén építette a Worsley és Manchester közötti csatornát, és alighogy befejeződtek a munkálatok, több grófságban magántársaság alakult hasonló céllal. A Liverpool és Hull Mersey és Trento, Liverpool és Leeds közötti csatornákat szintén magánvállalat építette. Olyan lendülettel dolgoztak, hogy húsz év leforgása alatt minden szabályozható folyót hajózhatóvá tettek. »Ezt az utat ismerem el az egyedüli helyesnek, hogy lendületet kapjon a hasznos versengés és a magánipart megnyerjük hasonló vállalkozásoknak«. A kapitalista Angliára és az általa megtett útra való hivatkozás tulajdonképpen a memoradum társadalmi-gazdasági lényege és leg18. Ugyanaz, 189—192. föl.

123