Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek
III. FEJEZET A CSATORNA ÉPÍTÉSE KÖRÜLI ELVI ELLENTÉTEK 1. VITA A TERVRŐL ÉS A PRIVILÉGIUMOKRÓL A Kiss fivérek felterjesztése, amelyet 1791. december 12-én utaltak az udvari kamara elé, már 1791. december 22-én napirendre került a tanácsban. Abból, hogy milyen gyorsan tárgyaltak a felterjesztésről és az ülés menetéből megállapítható, hogy az indítványozók előre elkészítették a talajt és tervükhöz megnyerték az udvari kamara felelős tisztségviselőit. Akkoriban ez gyakorlat volt, az udvari kamarában ugyanis mint a többi irányító szervben, minden kérdésben előre kijelölik az előadót, és alapos tanulmányozás és vita után kerülhet a tárgy az abszolút hatalom hordozója, az uralkodó elé végső döntéshozatalra. A tanács december 22-i ülésén a Kiss fivérek javaslatáról Kempelen Farkas udvari tanácsos számolt be. A tervről kedvező véleményt mondott: »Ez a javasolt hajózható csatorna megérdemli figyelmünket és nemcsak kivitelezését tekintjük lehetségesnek, hanem hasznossága is magában véve világos, mind a só kamarai szállítása, mind a belső és a Kelettel folytatott kereskedelem tekintetében«.1 Az előadó nem tekintette túlzottnak a kért kiváltságokat. Ő a szokásos eljárással összhangban az erre az esetre vonatkozó adminisztratív intézkedéseket javasolta. Mielőtt az udvari kamar az uralkodó elé terjesztette volna a végső és teljes javaslatot, azt a magyar kamarához kellett intéznie »azzal a megbízatással, hogy — mivel egy ilyen létesítmény kivitelezése több tekintetben a politika területére is hatással van —, a kérdést vitassa meg együttes ülésén a királyi helytartótanácscsal, minden körülményt jól tanulmányozzon át, majd a közös jegyzőkönyvvel adja át szakvéleményét«. Az udvari kamara tanácsa elfogadta Kempelen javaslatait és II. Lipót elé utalta, a magyar kamarának és helytartótanácsnak pedig megküldte véleményezésre.2 1. U. C., r. Nr 731., 33. füzet, 1792. I./130. iratszám, 35—36. föl. Lásd még II. fejezet, 5. lábjegyzet. 2. Ugyanaz, 39. föl. 107