Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
3.1. ENERGIAHÁZTARTÁS Az alapforrás a Nap sugárzó energiája, amely a termőhelyet fénnyel és hősugárzással ellátja. A 4. ábra bemutatja a Nap sugárzó energiájának útját az atmoszférában és az ökoszisztémák anyagkörforgásában. A növény életében szinte alig van olyan folyamat, amelyet a sugárzás közvetlenül vagy közvetve ne befolyásolna. A sugárzás erőssége és időbeli változása nagymértékben irányítja a növény fejlődését, a virágzást és a gyümölcs kifejlesztését, valamint az érés időpontját is. Egyes növényfajok képesek pl. leveleiket a fény felé fordítani, vagy a káros fénytöbblet elől elfordítani. A klorofill is csak fényben tud kialakulni, ami által a fény megteremti a szén-dioxid-asszimiláció legfontosabb előfeltételét, amely azután a szerves világ állandó megújulásához vezet. De nemcsak a fény fontos a növény számára, amely az elektromágneses sugárzás spektrumából csupán az a rész, amelyet szemünkkel közvetlenül érzékelünk, hanem a hősugárzás is. A hősugárzást szemünk már nem érzékeli, holott a növény energiaforgalmában ez is döntő. A sugárzás az éghajlati erőforrás (éghajlati potenciál) elsődleges tényezője. Az éghajlati potenciál magában foglalja a hő- és a fényviszonyokat, valamint a légköri vízellátottságot, azaz a nedvesség- és a csapadékellátottságot. 4. ábra. A Nap sugárzó energiájának útja az atmoszférában és az ökoszisztémák anyagkörforgásában. Külső kör: herbivora (növényevők), tápláléklánc; belső kör: lebontó szervezettel kezdődő tápláléklánc; N = növények, C, = konzumensek, D, 2 3 = lebontó szervezetek, R = légzési energiaveszteség (Tischler nyomán in Petrasovits, 1981b) 3.1.1. A NAPSUGÁRZÁS 44
