Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
2.1. A VÍZ ANYAGI TULAJDONSÁGAI A víz az élet és a gazdasági lét csaknem valamennyi területének nélkülözhetetlen és helyettesíthetetlen feltétele. Hogy e létfontosságú és sajátos anyag jelentőségét és szerepét, ezen keresztül környezetünk egészét illetően is kellően megismerhessük, tanulmányoznunk kell mindazokat a jelenségeket, amelyek a víz természetes készletmegújításában, körforgásának folyamataiban lejátszódnak. Csak ezek ismeretében válhat lehetővé azoknak a természetes szabályozó erőknek a fenntartása és technikai eszközökkel megfelelő felerősítése, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a vízkészletek mennyisége, minősége, hasznosulása, általában a víz körforgásának egészséges rendje, rendszere fennmaradjon. Az olyan felbecsülhetetlen jelentőségű természetes képesség, mint a víz öntisztító ereje, sem a víz önmaga, sem az általános ökológiai igények szemszögéből nem csökkenthető. Tekintettel a vízügyi beruházások nagy költségigényére, ez a képesség gazdasági szempontból sem nélkülözhető. 2.1.1. FIZIKAI JELLEMZŐK A víz a természetben mindhárom — légnemű, cseppfolyós, szilárd — halmazállapotban állandóan meglévő vegyület. Fizikai jellemzőit összefoglalva a 6. táblázat tartalmazza. Sűrűsége — tengerszinten és 0 °C-on — a levegőének 775-szöröse, így felhajtóereje is lényegesen nagyobb, mint a levegőé. Ez az alapvető jellemző rendkívül nagy jelentőségű mind az élővilág — alak, felépítés, mozgási energiaigény —, mind a gazdaság szempontjából (víziszállítás, vízszállítás, vízmozgás stb.). Sűrűségingadozásait elsősorban a hőmérséklet és a sótartalom változásai okozzák. Sajátos, egyéb anyagokétól eltérő a víz hőmérsékletének és sűrűségének az összefüggése is. Míg az anyagok sűrűsége hőmérsékletük emelkedésével általában csökken, a víz 4 °C-on a legnagyobb sűrűségű. 0 °C alatt már szilárd a halmazállapota. Viszonylag rossz hővezető, ami a vízi élővilág szempontjából létfontosságú. Az egészen kis mélységűektől eltekintve éghajlati viszonyaink között a vizek nem fagynak be fenékig. A nálunk eddig észlelt legnagyobb jégvastagság kb. 1 m. A víz belső súrlódása, vagyis az az ellenállás, ami a vízmolekulák elmozdulását gátolja, elsősorban a hőmérséklettől függ (a 25 °C-os víz súrlódása például csupán fele a 0 °C-osnak). A hőmérséklettől függő súrlódásváltozásnak nagy szerepe van a lebegtetett anyagok ülepedésének ütemében, a vízi élőszervezetek alakjának és mozgási energiaszükségletének alakulásában. A víz felületi feszültsége onnan ered, hogy a felszínen levő vízmolekulákra a vízfelület felől erősebben érvényesül a szomszédos molekulák vonzó hatása. A vízfelület feletti térben ugyanis lényegesen kisebb a molekulák száma. Sajátosan jellemző a víz viselkedése a Nap sugárzó energiájával szemben is. Lebegő, illetőleg oldott vagy gáznemű idegen anyag tartalmától, mozgásától, hőmérsékletétől függően más és más a fényvisszaverés, ill. a sugárzás elnyelés mértéke. Az előbbi a víz színét adja, az elnyelt sugarak viszont hővé alakulnak. 34
