Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
I. A mezőgazdaság természeti erőforrásai és a vízgazdálkodás rendszerelméleti kapcsolatai
erőforrásrendszer lehető károsodása nélkül, növelve az adott terület és termőhely általános használati értékét. A meliorációnál egyre általánosabban kell több tényezős, vagy még inkább komplex meliorációról beszélni, ha az elérhető optimális gyakorlati eredményre törekszünk. A komplex melioráció azonban annál többe kerül, minél magasabb termelési szint igényeihez alakítják ki, illetve minél kedvezőtlenebb természeti adottságok közepette valósítják meg. Az előbbire példa az egyik nyugat-németországi rekultiváció, ahol az elhagyott lignitbánya eredeti mezőgazdasági rendeltetésű visszaalakítása több mint 50000 DM-ba került ha-onként. Az utóbbira tájékoztatást adtak egyes sivatagi országok öntözési beruházásai, amelyek elérték a 8—10000 S/ha összeget. Ilyen nagyságrendű beruházásokra maga a mezőgazdasági üzem — a tulajdonviszonyoktól függetlenül — szinte sehol a világon nem rendelkezik anyagi eszközökkel. Legtöbbször maga az állam vagy a kedvezményezett ipari intézmény fedezi. Bizonyos terület, illetőleg beruházási összeg elérése esetén — az össztársadalmi érdek elsőbbsége alapján — nálunk is infrastrukturális beruházásnak célszerű felfogni. A melioráció komplex értelmezéséhez tartozik, hogy az képes a légkör, a földfelszín és a vizháztartási beavatkozások és folyamatok viszonylagos optimalizációjára. Korszerű tartalma azt is jelenti, hogy az emberi munka hatékonyságát növelő beavatkozás — mint pl. terület-, táj- és üzemrendezés — szintén része a termelési feltételek javításának, vagy a táj-esztétikum fokozásának, és így a komplex meliorációnak. Ilyen esetben környezetvédelmi vagy gyakran természetvédelmi meliorációról beszélhetünk. Olykor ezt a termeléshez közvetlenül kapcsolódó meliorációval együttesen kell megvalósítani, ami még inkább fokozza a kettős célt, a természeti erőforrások teljesítőképességének növelését és védelmét, a melioráció ilyen értelemben is lehetséges komplex jellegét. A vízgazdálkodás, mint a melioráció alrendszere A meliorációs beavatkozások közül kiemelten foglalkozunk a melioratív vízgazdálkodással, illetve a vízzel való gazdálkodás néhány agronómiái vagy műszaki szempontból fontosnak tartott elvi és gyakorlati kérdésével. A mezőgazdasági üzemekben a vízgazdálkodás a mezőgazdasági termesztéstechnológiai folyamatokkal együttes feltételrendszerben valósul meg. E területeken nincs a termelési-hasznosítási céloktól és módszerektől elválasztható vízgazdálkodás. Az előzőekben már kifejtettük, hogy a föld- és vízhasználatnak, valamint a műszaki fejlesztésnek legfontosabb módszerei a biológiai anyagon (fajtán) kívül a kemizálás, a gépesítés és a vízgazdálkodás. A felsorolt tényezők között azonban olyan kölcsönhatások is előfordulhatnak, amelyek során az egyik javíthatja vagy ronthatja a másik eredményét. Felvetődik az említett három tevékenység hatásának egymás helyettesíthetősége is bizonyos határok 18
