Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
I. A mezőgazdaság természeti erőforrásai és a vízgazdálkodás rendszerelméleti kapcsolatai
legpregnánsabban az ipari termelési komplexumokban figyelhető meg. Elérkezett azonban az az idő, hogy az emberiség számára olyan létfontosságú területeken, mint az élelmiszer-termelés vagy a környezetvédelem területén is általános legyen az alkalmazása. Mindezek érdekében az eddigieknél összetettebb és minőségileg más feladatként jelentkezik a természeti forrás-rendszerrel való tudatos és okszerű gazdálkodás a mezőgazdaságban is. A mezőgazdasági, erdőgazdasági termelés lényege mindig - bármily primitív formában is — a természeti forrásokkal való gazdálkodás volt. Ez azonban többnyire nem lehetett elég tudatos és előretekintő. A természeti forrásokkal való tudatos és ésszerű gazdálkodás szélesebb és komplexebb feladat, mint azok egyszerű hasznosítása. Ez a tevékenység összefügg mind az ismeretek fejlődésével, mind pedig az általános gazdasági növekedéssel. Ezen belül azonban olyan összefüggő munkának foghatjuk fel, amelyben egymást feltételező — sorrendjében meghatározott —, de egymással kölcsönhatásban lévő részek alkotják a teljes folyamat rendszerét. 2. NYILVÁNTARTÁS — ADATBANK A feltárt természeti erőforrások mennyiségi és minőségi jellemzőinek egységes nyilvántartása az ésszerű gazdálkodás alapja. Ez magában foglalja a légkörre, a földfelszínre — ennek mezőgazdasági szempontból legfontosabb helyére a talajra — és a hidrológiai ciklusra vonatkozó adatok gyűjtését, térben és időben való rendezését és őrzését. Ez az adatbázis egyetlen adatbankban is összefogható, amely nemzetközileg szabványosított formában tartalmazza az erőforrás rendszer teljesítőképessége szempontjából legfontosabb minimális számú jellemzőit. Ez az igény hazai viszonyaink között azt is jelentheti, hogy a jelenleg eléggé széttagolt, különböző adatok és megfigyelések gyűjtését, feldolgozását egységes rendszerben kell végeznünk. így a meteorológiai, a földhivatali, a vízügyi és környezetvédelmi szolgálatoknál — történetileg érthető okból — az egymástól függetlenül gyűjtött és tárolt adathalmaz egységes rendszerezése a primer természeti erőforrásokkal való magasabb szintű gazdálkodás egyik alapja. Ez a tevékenység folyamatos, és nem lehet lezárt sem az adatgyűjtésben, sem a tárolás és alapfeldolgozás módszerében. E téren mind a kormányközi, pl. FAO, UNESCO, WMO, mind az egyéb nemzetközi szervezetek, pl. ICID. CIGR, a jelenleginél még fontosabb információcsere színhelyei és forrásai lehetnek. 3. FÖLD- ÉS VÍZHASZNÁLAT A mezőgazdaság természeti erőforrásaival való gazdálkodás az egy vagy több célú föld és vízhasználatban elégíti ki a társadalmi igényeket. Legáltalánosabb formája a művelési ágak keretében folyó növénytermesztés, a gyep- és erdőgazdálkodás. 15
