Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)

IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdések

A mértékadó vízkészlet megállapításához

gyepek 0,5 m-es

szántóföldi növények 1,0 m-es

ültetvények esetében 1,5 m-es

talajszelvényt célszerű alapul venni.

A légköri vízkészletek meghatározása a légkör relatív nedvességtartalma alapján számszerűsíthető.

A mezőgazdasági területek — elsősorban a táblák — tényleges vízkészlete, illetve azok változása adott helyen és időben alapvetően a következőktől függ:

— vízbevételeitől, forrásaitól, a kibocsátás mértékétől (idő, mennyiség, minőség stb.);

— a bevételi kapacitás mennyiségi, minőségi jellemzőitől (mélység, porozitás), vagyis döntően a mértékadó talajszelvény befogadó, illetve hasznos víztartó képességétől;

— a vízkiadások mértékétől; döntően a terület növényállományának vízfogyasztásától (ET).

26. Táblázat. Egy mezőgazdasági terület vízkészletének osztályozása

Szabad vízkészletek

Kötött vízkészletek

Légköri (2 m—100 km)

Élő,

Felszíni

Szerves,

Felszín alatti

Szervetlen anyagban

talajnedvesség

talajvíz

rétegvíz

karsztvíz

E három tényezőcsoport mennyiségének és időbeliségének kölcsönhatása

— a természeti környezet (klíma, talaj, víz és növény),

— a földhasználati technológia, és

— a környezetvédelmi és meliorációs célú beavatkozások eredője.

Egy mezőgazdasági terület vízkészletének osztályozását mutatja a 26. táblázat.

4.1.1. AZ ÖNTÖZÉS NÉHÁNY ALAPKÉRDÉSE

Az öntözés ökológiai és ökonómiai jelentősége miatt indokolt kiemelten foglalkozni — ökológiai nézőpontból is — az öntözés fontosabb kérdéseivel.

A mezőgazdasági vízgazdálkodásnak világszerte és hazánkban is leginkább előtérbe kerülő területe az öntözés. Az ezzel kapcsolatos üzemi beruházások és felszerelés népgazdasági értéke rohamosan nő. Míg 1965-ben ez 5 milliárd Ft-ot tett ki, napjainkban már 20 milliárd Ft-ra becsülhető.

149