Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
tábla beszegéseként — utoljára művelik meg és vetik el, mind a területkihasználás, mind a szegélyvíz keletkezésének elhárítása szempontjából célravezetőbb eljárás. További másodlagos vízállás kialakulását idézi elő a táblán belül a szállító járművek megsüllyedt keréknyoma, ha azok talajszelvényen belüli felszámolásáról időben nem gondoskodunk. Itt alapvetően két kardinális helyzettel találhatjuk magunkat szemben: — a szállító járművek a táblán belül külön nyomon járnak, így csak saját csapást hagynak, de utat nem képeznek; — a különcsapások a táblán soknyomú taposott utakba torkollnak, s ott széles, tömör időleges mélyületek keletkeznek, ezek rossz felszíni vízbefogadó képessége nemcsak a saját csapadékvizétől, de a környezet összegyűjtött vízszivárgásától is táplált vízállást vagy vízfolyást okoznak a táblán. Megszüntetésük — az egyenetlen beázás kialakulása és a táblaszelvény - vízforgalom megbomlásának elkerülése végett — a kellő mélységű alapművelettel, 25 — 30 cm-es őszi mélyszántással vagy hasonló mélylazítással érhető el az első esetben. A táblán kialakult nyomsorok, a keréknyomot többszörösen meghaladó utak viszont rendszerint altalaj-tömörülést is előidéznek. Ezért az alapművelet előtt, külön az út nyomvonalát követő, a feltalaj mintegy kétszeres mélységére kiterjedő (50—60 cm-es) mélylazításuk előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik gépi technológiai rendszerünkben. Talán nem kell külön említeni, hogy egy összevágott, mély keréknyomokkal szabdalt tarlón a felszíni rétegek tárcsás vagy diszktilleres lazító porhanyítása — a keréknyomok betakaróba fellazításuk nélkül — a vízforgalmi homogenitást nem alakíthatja ki a gyökérzóna szelvényében (lásd: sekély műveletű őszi vetés stb.). Igaz, egyik talajtípus (pl. a kissé nedves agyag) érzékenyebb a taposásra, a másik (pl. a vályog) kevésbé, mert az utóbbinak még tömörített állapotban is lehet olyan befogadó pórustere, ami a víz talajba hatolását lehetővé teszi, s ezzel a kolloidok duzzadása a fellazulást a felszín közeli rétegekben természettől fogva lehetővé teszi (lásd még fagyhatást is). Beázásra képtelen tömör altalajtömbök idegen testként a gyökerek számára holt teret képeznek, s ezzel leszűkítik a gyökérzóna tározó- és növényi vízellátó kapacitását (talajaszályos foltok keletkezése). összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a táblán belüli eltérő vízforgalmú talajfoltoknak — természeti képződményeknek — a tábla átlagszintjére való javítása melioratív eljárással, lehetőleg helyi anyagok felhasználásával történhet (költség- és eredménytényező). A másodlagos, főleg a növénytermesztési gépi technológiák által kiváltott eltérő vízforgalmú táblafoltoknak viszont agrotechnikai folyamatelemként, az egyes technológiák részeként kell eltűnniük, még mielőtt a tábla homogenitását megbontanák. 5 65