Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai

Talajjavítás a táblán belüli homogén vízforgalom kialakítására

A táblán belüli vízrendezettség egyik alapja a táblán belüli vízmennyiségek mozgásirányának időbeni egybeesése, illetve táblafoltonkénti időbeni késése, a talajvízmozgástól is befolyásoltan. A csapadék függőleges mozgásirányát amennyire és amilyen mértékben követi a feltalajba beszivárgó vagy abból elpárolgó víz, olyan mértékű a tábla vízforgalmi kiegyenlítettsége. Ha a táblán belül a csapadék alatt vagy azt követően — az előbbi a lejtős, az utóbbi a sík területi táblákra jellemző — a vertikális irányú vízmozgás horizontálissá válik a felszínen, a barázdafenéken vagy a talajvízben, megbomlik a vízháztartási egyensúly. Ahonnan elfolyik a csapadékvíz, ott kisebb lesz a beázás mértéke, s hamarabb szűnik meg a beszivárgás a csapadékhullást követően, s előbb vált át a talajfelszín a párologtatásra, mint ellentétes vízmozgásirányra. Ahova folyik, ahol összegyűlik a víz, ott a beázás tovább tart, s az esőt követően esetleg több óra vagy nap késéssel még mindig a beázás folytatódik. Minél hosszabb az az időköz, amíg a tábla magasabb és mélyebb területfoltjain ellentétes — az atmoszférába, illetve a pedoszférába irányuló — vízmozgásirány, annál heterogénebb vízállapotok alakulnak ki a felszín közeli és a mélyebb szelvényrétegekben. Ez az időtartam a táblaterület vízforgalmi kiegyensúlyozatlanságának természetes mérőszáma. A következményekről — a termőképességi ki- egyenlítetlenségről és a művelési egyidejűség késleltetéséről — már esett szó.

A táblán belüli vízfoltok gyors levezetése, illetve a levezetés lehetőségének megteremtése az egyik legfontosabb üzemi vízrendezési feladat. Belátható, hogy ezzel elsősorban a technikai vízérzékenységet csökkentjük, hiszen a táblaterületi foltok — vízlencsék és ideiglenes vízállások —, ha gyorsan megszabadulnak fölösleges felszíni vízterhüktől, hamarább válnak teherbíróvá. A gépi munkák előbb kezdhetők meg az ilyen táblákon, mint a pangóvizes táblákon, ahol a beszivárgással eltűnő vízfolt alatt a túlázott feltalajon még napokig nem járhatnak az erőgépek.

Ez természetesen a tábla homogén termőképességének kialakulását is gátolja.

Mindezek alapján, a vízrendezésileg már kialakított táblákon belüli, eltérő vízforgalmú talajfoltok megjavítása, a tábla átlagos vízforgalmi szintjére való meliorálása nemcsak lehetséges, hanem a jövőben mind kényszerűbb szükséggé is válhat. Mindazokban az üzemekben, illetve termőterületeken, ahol a termesztési cél — pl. a zöldborsó, zöldbab ipari termesztése stb. — vagy a termesztési szint — pl. hibrid vetőmag előállítása stb. — költséges gépi technológiát és a minőséggel fémjelzett mennyiségi érték előállítását követeli, a termesztési alapot csak a mind kiegyenlítettebb vízforgalmú táblák kialakítása teszi lehetővé. S ahol a természet — a talaj- és térszíni adottságok — ezt nem teszi lehetővé, a táblát mint mesterséges termőhelyi elemet kell erre meliorálni.

60