Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
fajlagos levezetési értéke, de ez a fajlagos érték mint eredő az egyes táblákra nem adaptálható. A víztöbbletérzékenység — mint víztűrő képesség — az agronómiái állapottól függően két csoportba vonható:- biológiai vízérzékenységről akkor beszélünk, ha a növényzet károsodik a felszíni vízfölöslegektől, és ez határozza meg a levezetési értéket, illetve a levezetés időtartamát;- technikai vízérzékenységről pedig akkor van szó, ha a technológiai (gépi) műveleteket akadályozza a káros víztöbblet, s ezért szükséges a vízfölöslegek időbeni elvezetése. Az agronómiái állapot táblánként változik, tehát az idő — a hidrociklus — függvényében más és más biológiai, más és más technikai levezetési vízigényt támaszthat minden tábla aszerint, hogy az adott pillanatban milyen az érzékenysége — tűrőképessége — az ugyanazon táblán belüli víztömegekkel szemben is. Vízérzékenység és víztűrő képesség a táblán A tábla vízérzékenységét a termesztéstechnikai folyamat — a rendeltetés- szerű használat — időfüggvényében a biológiai tűrőképesség és az agrotechnikai időkeretek határozzák meg. A vízborítástól kipusztult vetés vagy a gépi vetésre alkalmatlan, telített feltalajú magágy egyaránt meghatározója a tábla további termesztési eredményeinek és lehetőségeinek a nagyüzemi keretek között. A táblák agronómiái állapotának ismeretében módunkban áll csoportosítani a vízérzékeny időszakokat, s így a vízrendezési követelmények nagyüzemi szempontjai is közelebbi megvilágításba kerülhetnek. Nevezetesen az agronómiái alkalmazkodóképességet is megismerhetjük, ami az üzemi vízháztartási komplexumban nem hagyható figyelmen kívül. 1. Az őszi vetésű táblák. Az őszi hónapokban biológiai csapadékigényük a kifejezettebb az egyenletes kelés céljából. A téli, kora tavaszi időszakban a tartós vízborítás biológiailag káros, a túltelített talajállapot eltűrt. A tavaszi, nyár eleji csapadékigény nagy. Az érési időben a technikai vízérzékenység — a feltalaj telítettségére vagy vízállásaira — igen nagy, tehát a víztűrő képesség kicsi, ezért a levezetési igény maximális (ha ilyen időjárási helyzet adódik). A levezetésnek meg kell előzni a beázást , hogy a betakarítás zavartalan legyen. Az agrotechnikai alkalmazkodóképesség nagy, ezért a technikai vízérzékenység kicsi, ősszel előbbre hozott vetéssel lehetséges a száraz talajon végezhető munka. Tavasszal a fejtrágyázás és vegyszerezés repülőgéppel végezhető, nincs teherbíró képességi igény, csak a biológiai tűrőképesség a határ. Az aratási vízérzékenység nagy, de a feltalaj túlázása ilyenkor inkább kivétel, mint várható. Ezért az őszi vetésű táblákat a kevéssé vízérzékeny kategóriába kell sorolnunk.
