Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
A gépesített nagyüzemi termesztés és a megváltozott vízrendezési igény Az új nagyüzemi keretek — a több ezer hektáros gazdaságok — és a nagy gépekre alapozott agrotechnika gyakorlati ellentmondásai a hetvenes évek közepétől mind nyilvánvalóbbá váltak. Az ok egyértelműen a rendezetlen szántóterületi vízviszonyokra volt visszavezethető. Az ellentmondások néhány következményét így foglalhatjuk össze: 1. A korábban aszályosnak ismert, elsősorban nagyalföldi területeken mind nagyobb mértéket öltött a csapadékból felgyülemlő belvízkár a szántókon. 2. A kialakult nagy területű gazdaságok megteremtették ugyan a nagyüzemi gépi művelés termőhelyi kereteit, de nem alakultak ki még a termőhelyi egységek, a nagyüzemi táblák mint egységes műveletű területelemek. Az adminisztratív vagy nyilvántartásilag elvégzett „táblásítás" a termőhelyi helyzeten semmit nem változtatott, a nagy gépek kihasználtsági hatásfokát — mint értékmeghatározót — viszont rendkívül alacsony szinten tartotta. Az admi- nisztratíve 100 — 150 ha-osként nyilvántartott tábla, melyen a nagy gépeknek igen jó hatásfokkal kellett volna dolgozniuk, a valóságban sokszor 5—6 terület- elemként volt művelhető. A gépi hatásfok szempontjából közömbös, hogy ez az olykor időben is eltolódó szakaszos művelés a területrészeket elválasztó utak, tanyák beékelődése vagy egyéb, pl. a nagy tábla vízfoltjai vagy a nem teherbíró, mély fekvésű területeket kerülgető, kihagyó, utólag beművelhető stb. folyamatok következménye-e vagy a szervezetlenségé. 3. A termesztéstechnológiai tényezők — új fajták, műtrágya, vegyszerezés stb. — hatására növekvő biológiai termések betakarítási nehézségeket okoztak, amelyek növelték a tenyészidőn túli veszteségeket. Mind többször fordult elő, hogy a termés a tábla talajának teherbíró képessége hiányában nehezen vagy veszteséggel és költséggel, vagy egyáltalán nem volt betakarítható egyes táblákról, illetve a túl nedves táblarészekről. 4. Az iparszerűen szervezett és gépesített agrotechnika, ahol a munka folyamatosságán és gépi ellátásán van a hangsúly, utak hiányában megközelíthetetlen termőfelületekkel találta magát szembe. A szántóterületen kialakuló csapások, ideiglenes utak vagy dűlők helyi vízállásai a szállító járműveket rendkívüli feladatok elé állították. 5. A nagytérségi vízelvezetési lehetőségek változatlan kapacitása mellett megoldatlanná vált a szántóterületekről — az összevont nagy táblákról — a fölösleges és káros vizek elvezetése, a főművekbe juttatása. 6. A nagy belvízkárú években — pl. 1975, 1976, 1978 stb. —, amikor a sík területek egyes tájegységeit a belvíz szinte teljesen tönkretette, az országos termésátlagok rekorderedményekkel zártak pl. búzából vagy kukoricából és más növényekből. Ebből arra lehet következtetni, hogy hazánkban az átlagosnál több csapadék nem termőhely-károsító tényező, ha a termőfelület a helyben tartására, befogadására és hasznosítására megfelelően előkészített, illetve 39
