Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre–Dr. Vajdai Imre: A termőhelyi víztöbbletek termelést korlátozó hatásai
A talajban keletkezett hátrányos hatások közül legszembetűnőbb a szerkezet szétiszapolódása és a talajfelszín elfolyósodása. Ennek mértéke nagyobb, ha rosszabb a talaj szerkezete, magasabb a hőmérséklet és hosszabb ideig tart a vízborítás. Különösen az összefüggő vízborítás hatására bomlik fel a talajszemcséket összetartó kötőanyag, és esik szét elemeire a morzsa. A szétesett morzsák agyagfrakciói eltömik a talaj pórusait, eliszapolják a felső 3—5 cm-es réteget, majd a víz levonulása után keletkezett kéreg megakadályozza a talaj levegőzését is. A talaj kedvező víz—levegő egyensúlya lassabban alakul ki, fölmelegedése vontatottan halad. Ez az állapot a redukciós folyamatok meghosszabbodását és az egyéb kémiai tulajdonságok megváltozását vonja maga után. Felső szintjének eliszapolódása következtében megnő a talaj térfogatsúlya is, elsősorban a felső 10 cm-es rétegében, és kiszáradva több centiméteres kéreg keletkezik a felszínen. Ez a talajművelés folyamán nagyobb vonóerőt igényel. A talaj tápanyagtartalmában a legkönnyebben mobilizálódó nitrogént érik tetemes veszteségek. A talajok természetes nitrogénszolgáltató képessége attól függ, hogy milyen a benne végbemenő mikrobiológiai tevékenység. Ezt a talaj víz:levegő aránya, hőmérséklete, kémhatása és a C:K aránya befolyásolja. A talajban a különböző ideig fennálló víztöbblet a fenti tényezőket nagyban befolyásolja, módosítja. A belvíz kiszorítja a talaj pórusaiból a levegőt és csökkenti annak hőmérsékletét. A hosszan tartó levegőtlen állapot termesztési szempontból nem kívánatos redukciós folyamatokat is elindít. Öt napig tartó elöntés után a talaj felvehető N- (N03-ban mérve) mennyisége mintegy 5—20%-kal, tíznapos vízborítás után 30—45%-kal, húsznapos vízborítás után pedig mintegy 40—60%-kal kevesebb a 0—30 cm-es felső talajrétegben, mint a nem elöntött talajé. A talajban elsősorban a nitrát-nitrogén csökken, mivel ez vízben könnyen oldódik, és egy része a belvízzel elkerül a tábláról. A N egy másik része a redukció révén megy veszendőbe, mert a talajban levegő hiányában a mikroszervezetek a szerves anyag oxidációjához a nitrátok oxigénjét használják fel bizonyos ideig. A talaj NOs-tartalmának csökkenésével fokozatosan bekövetkezik a vas redukciója, így a vas oldható és mozgékony lesz. Ez növeli a foszfátionok megkötődését, és romlik a talaj foszfor- szolgáltató képessége is. Szerves anyag, humusz, valamint kolloid, hasznos és káros sóvegyületek is lekerülnek a tábláról azáltal, hogy a felszíni víztöbbletek, különösen belvíz esetén, kioldják és elszállítják azokat a talajból. A vizsgálatok szerint a kioldott összes anyag mennyisége a vízborítás időtartamától függően a 200 — 1200 mg/1 értéket is elérheti. Mindezek a veszteségek részben még abban az évben, részben a következő évben éreztetik hatásukat. 32
