Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Horváth Jenő–Dr. Varga József: A mezőgazdasági üzemi vízrendezés szakigazgatási kérdései és főbb elvei
— A nagyüzemi növénytermesztés igényei miatt a melioráció mellőzésével végrehajtott táblakoncentrálás hatására megszűntek fontos vízlevezetők, erdőfoltok, erdősávok, fasorok, és sokszor hátrányosan megváltozott a földhasználat. Ennek következtében növekszik a belvízveszély és a deflációs kártétel. Ez különösen a sík vidéki területeken érezteti hatását. — A nem meliorált, de meliorációra szoruló nagy táblákon sok gazdaságban a terület 12—15%-a rendszeresen kiesik a termelésből. Ez az alföldi viszonyok között különösen jelentős. — Csaknem kizárólag sík vidéki probléma, hogy a belvíz járta területeken és a magas vezetésű öntözőcsatornák mentén (országosan mintegy 400 000 ha területen) megindult a másodlagos szikesedés folyamata. — Az intenzív műtrágyahasználat, a kilúgozódás és a növények által kivont kalciumveszteség összesen évi 550 — 800 kg-ot tesz ki hektáronként, ennek következtében jelentős területeinken indidt meg az elsavanyodás és a talajok vízgazdálkodásának rohamos romlása. — Az egységnyi területre eső egyre nagyobb terméshozamok következtében jelentősen megnövekedett a területek kár érzékenysége a belvízre és egyéb talajdegradációs folyamatokra. Az elmúlt időszakban a gyakorlatban gyakran nem sikerült érvényesíteni a beavatkozások térségi, komplex, koncentrált és gyors átfutással történő megvalósítását. Nem volt összhang az üzemi, társulati és főművi befogadók rendezése között. Ennek oka, hogy a mezőgazdasági üzemek törekvései és a vízügyi szervek törekvései gyakran ellentétesek voltak, és azokat összehangolni nem lehetett. A koordinációt nehezíti, hogy az üzemek elhatározása anyagi lehetőségeiktől is függ, és ez nincs mindig összhangban a megyei és vízügyi szervek térségi elképzeléseivel. Gyakran valósultak meg üzemi vízrendezési munkák, amelyek a végső vízelvezetés hiányában nem funkcionálnak, tönkrementek. Ez a tény nehezíti a munkák koncentrálását és gyors végrehajtását is. Helytelen irányítói szemlélet következménye, hogy több területen csak a melioráció egyes elemeit — pl. csak a területrendezést, vagy csak vízrendezést, vagy csak a talajjavítást — végezték el rosszul értelmezett takarékos- sági okokból. Ennek következtében a talaj leromlási folyamatai tovább folytatódtak, és a befektetés megtérülése elmaradt. A felsorolt hiányosságok többsége nem fordult elő azokban a megyékben, ahol térségi meliorációs tanulmánytervekre alapozottan hosszú távú program keretében, valamennyi érintett szerv koordinálásával hajtják végre a feladatokat. A tervezés helyzete A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ 1978-ig országosan valamennyi üzemi szintű tervet felülvizsgált kivitelezés előtt. Vizsgálatai szerint az üzemi meliorációs tervekből — különböző hiányosságok miatt 298
