Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre–Dr. Vajdai Imre: A termőhelyi víztöbbletek termelést korlátozó hatásai
Vízkárok az évelő szántóföldi takarmánynövények (lucerna) termesztésében Igen fontos és jelentős területen termesztett pillangós virágú szálastakar- mány-növényünket, a lucernát, főként a belvizektől veszélyeztetett részeken találjuk meg. A többi évelő szálastakarmány-növényt, mint pl. a vörösherét, a baltacímet, vízkárnak kevésbé kitett területeken termesztik. Ezek víztűrő képessége is nagyobb. A belvíz ugyancsak nagy rét- és legelőterületeket érinthet. A fűfajok, ahogy már utaltunk rá, jobban tűrik a vízborítást, mint a pillangósok, ezért gyakran a fűállomány pillangós virágú komponensei pusztulnak csak ki. Ez nemcsak mennyiségi, de sajátos takarmányminőségi károsodást is jelent. A lucerna 1—2 m mélyen gyökerező növény. A talaj felszíne közelében rizómát fejleszt, amelynek döntő szerepe van a tartalék tápanyagok raktározásában, illetve ezen helyezkednek el a rügyek, a hajtáskezdemények. A terméshozam szempontjából az itt lejátszódó folyamatok meghatározóak. Ha tehát ez az intenzív növényi rész megsérül, vagy negatív környezeti hatások érik, terméscsökkenés következik be. Normális termesztési körülmények között a kaszálások helyes végzése is kihatással lehet a következő növedék fejlődésére. A lucernát mérsékelt víztűrő képessége miatt sem szabad nagyon kicsi tarlóra vágni, „leborotválni”, mert így nagyon sok hajtáskezdeményt távoh'tunk el. A víztöbbletek káros hatása más a lucernatermesztésben, mint a gabonafélékben. A kár nemcsak közvetlenül, hanem közvetett módon is jelentkezik. A károsítás nemcsak az első növedék, hanem a második és a harmadik kaszálás folyamán is érzékelhető, sőt a következő évek terméshozamát is befolyásolhatja. A legfontosabb kárformák a következők: a hajtáshossz és a hajtásszám, valamint a zöldterméshozam csökkenése. A kísérleti eredmények és a gyakorlati tapasztalatok alapján összeállított 2. táblázatban szemléltetjük a különböző ideig tartó belvízborítások hatásait. A hajtásszám a vízborítás időtartamának a növekedésével rohamosan csökken. Az 1. növedékben adott hőmérsékleten az 5 napos vízborítás után mintegy 20—2o?ó-kal, a 10 napos után pedig 60—65%-kal kevesebb a hajtás. A 20 napos vízborítás a hajtások teljes pusztulását okozza. A 2. növedékben, különösen, ha az időjárás kedvezőtlen, azaz a talaj továbbra is vízzel telített marad, a növénypusztulás még nagyobb lehet. A második növedékben a víztöbblet káros utóhatása jelentkezhet. Az első növedéket üzemszervezési okokból május közepéig be kell takarítani. A második növedék regenerálódása és fejlődése nagymértékben függ az időjárási tényezőktől. A káros víztöbblet hatását még a kedvezőbb ökológiai körülmények sem tudják kiegyenlíteni, és a ritkább állomány zöldtermése nem lesz több. Az évi kárt mérsékelni lehet a nitrogéntartalmú műtrágyák adagolásával és a kaszálások utáni fogasolással, a talajok szellőztetésével. 30
