Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre–Dr. Vajdai Imre: A termőhelyi víztöbbletek termelést korlátozó hatásai
A 4. ábra szerint minél hosszabb a vízborítás ideje és minél magasabb a hőmérséklet, a növények növekedése annál inkább elmarad a vízzel el nem öntött területen levő búza állományához viszonyítva. A kár másik közvetlen összetevője a növény pusztulás, a kialakuló közvetlen kár egyik legfontosabb tényezője (5. ábra). 5. ábra. A Bezosztája 1 őszi búza növénypusztulása százalékban a léghőmérséklettel, illetve a vízborítás időtartamával összefüggésben A növényegyedek, illetve az állomány pusztulásának ökológiai körülményeire korábban már utaltunk. Ki kell emelni ismételten az állomány egyenletes fejlettségét és annak kondíciós állapotát. Minél fejletlenebb az állomány, annál nagyobb növénypusztulást okozhat a káros víztöbblet, főként a felületi vízborítás. A vízlevezetés után megmaradt növények mennyisége alapján el kell dönteni, hogy a belvízlevonulás után 1 — 2 hét múlva mennyi egészséges növény maradt a táblán. A megmaradt növények egy része generatív szerveiben is károsodott, amit a döntés meghozatalakor ugyancsak figyelembe kell venni. Csak abban az esetben érdemes meghagyni a növényállományt, ha msenként 250—300 növény megmaradt. Terméshozamával ez az állomány fedezheti csak a termelési költségeket. A felületi vizektől károsodott búzanövények szemtermése minőségileg eltér az egészséges növényekétől. A megmaradt növények kisebbek, tenyészidejűk megnyúlik. Gyakran a nyári aratás előtt a hirtelen meleg hatására a szemek megszorulnak, aszottak lesznek és ezerszemtömegük is kisebb lesz. Az egészséges szemek ezerszemtömege 40—50 g, a károsodott növényeké 30 g körül ingadozhat (6., 7. ábra). Gyakran ez az egy tényező is döntően befolyásolhatja a termést nemcsak a belvízjárta, de az egészséges állományban is, ha az időjárás kedvezőtlen. 28
