Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre–Dr. Vajdai Imre: A termőhelyi víztöbbletek termelést korlátozó hatásai
jobban bírják a levegőtlen körülményeket. Ha a növények a tenyészidő elején kerülnek a belvíz vagy a túlöntözés okozta fulladási pont körüli állapotba, akkor — kisebb vagy nagyobb mértékben — olyan irreverzíbilis élettani folyamatok kezdődnek, amelyek számos növényegyed pusztulását okozzák. Az el nem pusztult növényeken pedig az egész tenyészidőre károsan kiható nyomott- ság következik be, ami a termés teljes vagy részleges elvesztésével jár. Mind az egyedpusztulást, mind a termésveszteséget tekintve, már a tenyészidő elején is viszonylag jobb víztűrő képességűnek bizonyult a szálkás per je és a lódi here. Ha a vöröshere fejlődésének kezdetén kap víztöbbletet, akkor az 50%-os egyedpusztulás és a 65%-os terméskiesés sem ritka jelenség. Ezek az adatok arra figyelmeztetnek, hogy a legtöbb növény öntözése — különösen a kezdeti fejlődés állapotában — óvatosságot követel. Egy ismeretlen fajtájú tavaszi árpa a kalászoláskori túlöntözésre 90%-os növénypusztulással és teljes termésének elvesztésével reagált. A tenyészidő előrehaladtával legkevésbé a cukorrépa víztűrő képessége fokozódik. A kukorica és a napraforgó érése kezdetén már csak kis mértékben sínyli meg a talaj levegőtlenségét, kb. 10%-os terméscsökkenéssel és 3—4 nap tenyész- idő-rövidüléssel reagál a kedvezőtlen környezeti behatásra. A fulladási pont körüli állapot átvészelésére a növényeken bizonyos morfológiai módosulások is bekövetkezhetnek. A napraforgó sajátos védekezésének tekinthetjük pl. annak a sok járulékos „léggyökérnek” a képződését, amely a talaj felszínén vízben fejlődik. Ezek mintegy pótolni igyekeznek a talajban, a teljesen levegőtlen körülmények között életműködésüket beszüntetett eredeti, elsődleges gyökérzet életfunkcióit. Ez a jelenség arra mutat, hogy kényszer- helyzetben nemcsak a higrofita rizs, hanem kisebb-nagyobb mértékben — hosszabb-rövidebb ideig — a mezofita ökotípushoz tartozó növényeink is képesek gyökérzetükkel a vízben oldott állapotban levő 02 felvételére. Feltehető, hogy a víztűrő képesség különböző foka szoros összefüggésben van a növények azon sajátosságával, hogy mennyire képesek különböző életszakaszaikban átmenetileg nélkülözni a gyökérzóna szabad oxigénjét és pótolni azt a vízben oldott oxigénnel. Ezenkívül valószínűleg nagy szerepük lehet bizonyos redukciós termékek (pl. C02) toxikus hatásával szembeni ellenállóképességüknek. A megfigyelések és a kísérletek azt mutatják, hogy a pillangósok víz alá került egyedeinek minden esetben lényegesen nagyobb hányada pusztul el akkor, ha föld feletti szerveiket teljesen elborítja a víz, és kevesebb, ha száruk, illetve levélzetük részben vagy teljesen szabad levegőn van. A növények víztűrését befolyásoló környezeti tényezők közül különös jelentőségűek lehetnek azok, amelyek az 02-igényes életfolyamatok (pl. légzés) intenzitásának fokozódását idézik elő (pl. hőmérséklet). Ez a magyarázata pl. annak, hogy a cukorrépa, ha a talaj hőmérséklete a 27 °C-ot eléri vagy meghaladja, a túlöntözés okozta 6 — 8 órás levegőtlenség hatására termésének több mint a felét elveszíti. 23
