Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre: A vízrendezés
a termelési rendszerek területén gyakran alig változott, illetve nem fejlődött párhuzamosan a termelési rendszerek technológiájának igényeivel. A víz jelentőségét általában széles körben felismerik. Az a kívánalom azonban, hogy a vízzel mint természeti kinccsel ugyanolyan ésszerű gazdálkodásra van szükség, mint pl. a műtrágyával, ma még nem eléggé tudatos. A gyakorlatban még nem létezik a tábla vízkészlet-nyilvántartása, amely folyamatos mennyiségi mutatója lehetne az üzemi operatív vízgazdálkodási beavatkozásoknak. A tábla vízkészlet-nyilvántartási módszereinek a kidolgozása még a kutatás feladata. A víztöbblet-helyzetekhez alkalmazkodó földhasználat A mezőgazdasági rendeltetésű területeken keletkező víztöbbletek forrásai a következők lehetnek: — az adott területre közvetlenül jutó természetes vagy mesterséges (öntözővíz) csapadékok (saját víz); — a szomszédos területekről érkező felszíni vagy felszín alatti vizek (idegen vizek); — a saját és a szomszédos területek vizeinek együttes mennyisége. Az említett víztöbbletforrások részvétele időben, térben és arányaiban egyaránt jelentős mértékben befolyásolja, hogy az adott terület földhasználatában mikor és milyen mértékben indokolt választani a víztöbblethelyzetekhez való alkalmazkodást vagy a vízrendezési beavatkozások komplex rendszerét, illetve a víztöbbletekhez való alkalmazkodást és a vízrendezést együttesen mértékében és arányaiban összehangolva. A víztöbbletek kialakulásának hatása számos tényező együttes jelenlététől függően lehet káros vagy nem káros. A káros víztöbbletek hatásának földhasználati és ökológiai mibenlétéről a következő fejezetekben részletesen lesz szó. E helyen a mezőgazdasági gyakorlatban előforduló különböző mértékű, gyakoriságú és tartamú víztöbbletek előfordulási formáit ismertetjük. A kialakuló víztöbblethelyzetekhez való alkalmazkodás, illetve azok tűrése a mezőgazdasági területeken általában akkor lehet indokolt, ha a tervezett földhasználat szempontjából nem szükséges, vagy ésszerűen nem lehetséges a homogén területi egysegek kialakítása és/vagy azok homogén kezelése. Ilyen körülményekkel a nagyüzemi földhasználati gyakorlatban leggyakrabban olyan területeken lehet találkozni, amelyek talajtermékenysége any- nyira rossz, hogy javítása gazdaságtalan, továbbá ahol a talajminőség és domborzati szempontból a terület váltakozó, felszínileg tagolt és szabdalt, ezért a nagyüzemi gépi technológiákra alkalmatlan. 2 17
