Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön

adottságokra érzékenyebb, de nagyobb eredménnyel kecsegtető, fejlettebb termesztéstechnológia területi kiterjesztésének gazdaságos lehetőségét. A karbantartási feladatokat ebben a szerkezetben akár szolgáltatás formájában is el lehet látni. A szűk meliorációt szolgáló üzemi vízrendezés keretében a hidrotechnika feladatait illetően elsősorban a levezetőhálózat sűrítésére, a lefolyási viszonyok, s ezzel a táblák homogenitásának javítását szolgáló tereprendezésre * céldrének alkalmazására, talajvízszín-süllyesztésre gondolunk. Ez utóbbinak feltételeként alföldi esésviszonyaink között a helyi átemelésekre is gondolnunk kell, ami kérdésessé teheti a beavatkozás alkalmazását. A befogadó üzemi csatornahálózat sűrítésének lehetősége viszont fennáll, ami az úthálózat víztelenítését is szolgálva, a földutak használhatóságát is javítja.

Ezeknek a beavatkozásoknak, beruházásoknak következtében nő a befogadóhálózat szállítóképessége iránti igény, viszont a felső irányítású vízelvezetés üzemeltetési rendjét még célszerű fenntartani. Az üzemi vízrendezés művei vízháztartás-szabályozásra már részben alkalmasak ugyan, az üzemek részéről azonban ez utóbbinak a termesztéstechnológiába való beépítésére ma még alig látunk kezdeményezést.

A meliorációs beavatkozások hatására előálló új helyzetben a nagytérségi vízlevezető elemek mértékadó terhelése érthetően módosul. Ennek tendenciái már ma is jól kirajzolódnak. Az üzemeltetés egységét viszont a magasabb műszaki színvonalra fejlesztett berendezés birtokában a körültekintő felső irányítású levezetésnek kell átmenetileg még megvalósítania.

Ha majd az üzemi vízgazdálkodás — vízháztartás-szabályozás —, mint a termelési színvonal emelkedésének következménye, az üzemekben termesztéstechnológiai igényként jelentkezik, gondolhatunk olyan beavatkozásokra, mint atalajvízszínt-szabályozás, az üzemi hálózat levezetőképességének előrejelzésre alapozott szabályozása, az ideiglenes tározók célszerű üzemeltetése.

Ez esetben léphet előtérbe a nagytérségi levezetés alsó irányítású üzemeltetési rendje, a levezetés szabályozható automatizálása.

A fejlesztés irányát fentiek szerint megfogalmazva, adódnak az előkészítés feltételeként jelentkező kutatási feladatok, mint:

— a beavatkozások hatására módosuló hidrológiai jelenségek feltárása és leírása;

— az alulról irányított levezetést szolgáló hidrológiai előrejelzés fejlesztése;

— a levezetés üzemi feladatainak automatizálása, a befogadók üzemeltetését optimalizáló irányítási tevékenység matematikai modellezése.

A vízrendezést szolgáló elvezetőhálózati elemek kölcsönhatásainak összhangja, üzemeltetésük egységes megoldása mindenkori műszaki feladat, mely módszereiben felső, illetve alsó irányítás esetén eltérő lehet.

Szolgálja mindenkor az adott termelési színvonalnak megfelelő igényeket.

De számoljon azzal, hogy a teljes rendszeren belül az egyoldalú fejlesztés nem oldja meg a gondokat.

Gazdaságosság elemzésekor pedig az optimalizálásnak mindig a műszaki színvonal változataiban kell gondolkodnia.

133