Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
összes tavasz! lefolyás 2 6. ábra. A január—áprilisi lefolyásösszegek gyakorisága kozó kiegyenlítettebb esetei jelenthetnek. Az ipari, illetve a közcélú hasznosítás eseteinek vizsgálatával itt nem foglalkozunk. E probléma viszont majdnem független az alsó, illetve felső irányítású üzemeltetési rendtől. Hacsak nem annyiban, hogy az évenkénti lefolyás játékát (min.-max. különbsége) az üzemi vízrendezés még inkább megnöveli. A főművek nagytérségi szerepéből következő helyi ellentmondások feloldását az üzemi vízrendezéseknek kell megoldaniuk, mert kiterjedésük a teljes öblözetéhez képest, ésszerű megoldások esetén, elenyésző. Az üzemi vízrendezés oldaláról tekintve, a befogadó üzemközi és főművi levezetőhálózat nagytérségi szerepe az alsó bevezetése esetén sem változik meg: A nagytérségi hálózat fejlesztésére vonatkozó korábbi előirányzatok [OVH— MÉM, 1978] mennyiségi (fajlagos levezetés, csatornasűrűség) mutatói várhatóan sokáig kielégítik az üzemi vízrendezések igényeit, illetve továbbfejlesztésük csak az üzemi vízrendezésekkel összhangban indokolt. összefoglalva: az üzemi vízrendezés szempontjából nem tettünk különbséget abban, hogy az üzemi levezetőhálózat befogadója milyen kezelésben levő közcélú mű. Felső irányítás esetén a főművek vízszállító kapacitása határozza meg az alsóbb rendű elemek tevékenységét, ami bizonyos mértékű kiszolgáltatottságot jelenthet az üzemben. Alsó irányítás esetén viszont a nagytérségi hálózatot üzemeltető számíthat arra, hogy a teljes hálózat üzemeltetésének egysége végett a gazdasági optimum mértékéig minden üzemben épülő tározóelem is részt vesz a főmű terhelésének mérséklésében. 0» 131
