Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
öblözetben észlelt különböző gyakoriságú lefolyásértékeket az öblözetek talajparamétereinek megfelelő helyen raktuk fel. Az összefüggés linearitását arra alapoztuk, hogy Mados [1941] szerint a talajok vízáteresztő képessége és az általa használt 5 órás kapilláris vízemelő képesség — mint talajparaméter — közötti összefüggés ebben az intervallumban egyenessel jól közelíthető (21. ábra). Ahol viszont az összefüggést már csak hibával lehetett volna egyenessel közelíteni, ott a felszíni víz keletkezését nem a talajszelvény kis vezetőképessége, hanem más tényezők okozzák. Ha a modern talajtan a talajrétegek víz- áteresztő képességének jellemzésére alkalmasabb paramétereket alkalmaz, a nomogram arra minden további nélkül átszerkeszthető, a lefolyásadatok rendelkezésre állnak. mm/perc 21. ábra. A talajszelvény vízáteresztő képessége és az 5 órás kapilláris vízemelés közötti kapcsolat Mados szerint A felszín közeli talajvíz ugyanazt a hatást váltja ki, mint a vízzáró réteg. A talajba szivárgó vizek ilyenkor nem juthatnak mélyebb rétegekbe, tovább emelik az amúgy is magas talajvizet, amelynek következtében a csapadék zömében felszíni vízzé válik. Az ilyen területeket, a vízzáró talajokhoz hasonlóan, a legrosszabb kategóriába kell sorolnunk. Hidraulikai szempontból ki kell emelni a vizek levonulását meghatározó csatornasűrűség szerepét is. A levonuló felszíni vizek mozgása a terepen, illetve a csatornahálózatban eltérő. A sebességek nagyságrendben térnek el egymástól. Legalább tízszerese a csatornában annak, ahogyan a terepen, a táblán belül mozogni tud. Hogy tehát a víz mennyi idő alatt jut el a csatornahálózat torkolati vagy 8* 115
