Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre: A vízrendezés
A vízrendezés DR. PETRASOVITS IMRE A vízrendezés általános célja olyan tartós vízháztartási helyzet kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy egy adott táblán mint termőhelyen a víztöbblet ne váljon termést és termelést korlátozó tényezővé. Ezt úgy éri el, hogy a talaj felszínéről, a talajszelvényből vagy a talajvízből képes elvezetni, illetve csökkenteni a helyileg káros vizet. A korszerű vízrendezés eredményeként nemcsak a káros víztöbbletek által okozott hátrányok és veszélyek csökkennek, hanem fokozódik a hasznosítható és hasznosuló csapadék aránya is. Hozzájárulhat továbbá a mezőgazda- sági területekről elfolyó vagy oda kerülő vizek minőségének védelméhez. Mindezeken keresztül a hatékonyabb mezőgazdasági vízhasznosítás alapja a vízrendezés. A vízrendezés így járulhat hozzá a növénytermelés vízigényének kielégítéséhez. A vízrendezés színvonalával szemben a mezőgazdasági földhasználat oldaláról támasztható legmagasabb követelményeket az iparszerű növénytermesztési rendszerek képviselik. A következőkben ezért bemutatjuk az iparszerű növénytermesztési komplexumot, azokkal az elemekkel, illetve alrendszerekkel, amelyeken keresztül a termelési rendszerek működnek és a gyakorlatban megvalósulnak. Az 1. ábra jól szemlélteti, hogy a termés egy társadalmi és egy természeti alrendszer kölcsönhatásának az eredménye. A társadalmi komponenseket a munkát végző ember jelenti, igényeivel és munkavégző képességeivel. Ezeket befolyásolja a szakismeret és az érdekeltség, illetve a termelő ember igényei és képességei megnyilvánulnak a szakismeretek szintjében és az érdekeltség minőségében, továbbá a szervezés színvonalában. Emberi-társadalmi behatások azok, amelyek élő anyagok, élettelen anyagok és energiák juttatásával hatást gyakorolnak a természeti komplexusra, és a termést eredményezhetik. A termés mennyisége és minősége szempontjából meghatározó — a termesztett fajta környezeti igénye és az ahhoz rendelt termőképessége ; — a közvetlenül ható természeti környezet három komponense: a légkör, a földfelszín és a hidrociklus; — a fajtát és a természeti környezetet viszonylagos összhangban tartó termesztéstechnológia; 11