Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
a talajvíz, ami azt is jelzi, hogy a talaj telítődött, a lefelé szivárgó vizek elértek a talajvízig. A telítődött talajra hulló újabb esők kisebb lefolyáshullámokat indítanak el, amelyek ugyanúgy lüktetnek, mint a szakaszosan hulló csapadék. Január elején a hőmérséklet fagypont alá süllyed, a hulló csapadék hórétegként a felületen halmozódik, ami gátolja a kezdetben hirtelen mélyült talajfagy további mélyülését. Ezzel megszűnik a talajvizet tápláló leszivárgás is és a lefolyás is. Eebruár elején emelkedik a hőmérséklet, fölenged a talajfagy, megindul az olvadás, és hatására egyrészt hirtelen felszökik a talajvíz (1 hét alatt 1 méter!), másrészt az olvadó hó egy gyorsan felszökkenő lefolyást vált ki. Jól érzékelhető a lefolyáshullám képén az éjszakai lefagyások kiürülést zavaró hatása is. Eebruár végén az újabb eső már közvetlenül vált ki egy kis lefolyáshullámot. A 18. ábrán az előzővel azonos időpontban lejátszódott esetet a másik öblözetből látjuk. A folyamatot itt csak januártól ábrázoltuk. Az öblözetben esett több csapadék magasabb hórétegben halmozódik, hatására a talajfagy nem olyan mély, mint az előző öblözetben. Észrevehető különbség, hogy az hó, vízegyenérték mm csapadék, mm 104 19/a ábra. Hidrológiai folyamat a kömpöci öblözetben, 1969 decemberében és 1970 január—márciusában
