Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 3. Az időszakos vizbőség jelenségei
A tarackok levegős, jól szellőzött talajban fejlődnek jól. A laza talajokban a füvek a talaj levegővel való ellátottságát csupán a talaj felső rétegében kívánják meg. A gyep- növénytársításba vethető növények más részét éppen viszonylagos szárazságtűrésük jellemzi. Mindezek figyelembevételével a hullámterek gyepesítéssel történő hasznosítása különösen jelentőssé teszi a helyes keverék összeállítását. Legelőtelepítéskor az a cél, hogy a kiválasztott fűfajok valamennyien megkívánják, de legalábbis jól bírják a tiprást, jól sarjadzzanak. A keverékben szereplő fajok közül a szálfüvek aránya kisebb legyen, mint az aljfüveké. A füvek mellett kisebb mértékben tartalmazzanak pillangósnövényeket is. A hullámterek legelőtelepítése során a következő vetőmagkeverék szükséges: réti csenkesz 25%, réti perje 40%, tarackos tippan 20%, fehér here 10%, szarvaskerep 5% (csíraegyed százalékban). Ha a hullámtéri gyepet rétként, tehát kaszálással akarjuk hasznosítani, akkor kívánatos, hogy a szálfüvek aránya nagyobb legyen, mint a legelők esetében. Itt a termést főként a szálfüvek adják. A mesterséges réteken a szálfüvek aránya érje el a 60 százalékot, az aljfüvek és a pillangósok aránya pedig 20—20% legyen. Egy hullámtéri rét vetőmagkeverékének fajonkénti vetőmagaránya: réti csenkesz 45%, réti ecsetpázsit 15%, réti perje 10%, kurta perje 10%, fehér here 15%, eperhere 5%. A hullámterek hasznosítása történhet még halivadék neveléssel, különösen ha ezeket a folyók természetes halállományának gazdagításához keltető telepnek tekintjük. Ez esetben ugyanis, ha az árvíz az egész állományt elviszi, nagyobb kárt nem okoz, mert a halivadékokat a folyóba juttatja. A bel- és külvízárterek mezőgazdasági problémái Az árvizek ellen védett területen is megvan az a veszély, hogy a földek bizonyos években víz alá kerülnek. Hazánkban 1960-ban mintegy 2 340 000 hektárt tett ki az ármentesített terület. E terület kisebb részén bizonyos gyakorisággal számítani lehet átmeneti elöntésre. Sajátos helyet foglalnak el az ún. „belvíz árterek”. Hazánk síkvidéki területének kb. 40 százaléka olyan mély fekvésű, hogy azt a bel- és külvizek elbontása ellen védeni, illetve mentesíteni kell. Ez mintegy 4 millió hektárnyi mezőgazdasági terület. Ebből kb. 2,6 millió hektár szántó, 1,4 millió hektár pedig rét-legelő és egyéb művelés alá vont terület. A rendszeres mezőgazdasági művelés alatt álló területek időszakosan káros vízbőség problémája együtt nő a mezőgazdasági termelés színvonalával. Minél több élő és holt munkát fordítanak 1 kataszteri hold területre, annál kevésbé engedhető meg, hogy vízelöntés miatt a termés csökkenjen. Minél nagyobb a hozam, annál nagyobb a termelési kockázat és kár, amit a rövidebb-hosszabb időtartamú vízborítás okozhat. A káros vizek elleni védekezés különösen nagy jelentőségű az öntözésre berendezett területeken. Az öntözéssel számottevő vízmennyiséget viszünk olyan területekre, ahol azelőtt vízhiány volt. Ezzel a vízháztartási helyzetet megváltoztatjuk, ami szakszerűtlen vízgazdálkodás esetében új veszélyt jelenthet. A felületi vízborítások keletkezése és hatása szezonális jellegű. Keletkezésük időpontja döntően megszabja hatásukat. A felületi vízborítások keletkezésének számos oka lehet. Felületi’■vízállás akkor keletkezik, ha az adott területre jutó víz mennyisége több, mint a talaj vízbefogadó képessége, illetőleg intenzitása nagyobb, mint a talaj víznyelő képessége és az elfolyás. A bevétel legjelentősebb része a természetes csapadék, továbbá az öntözővíz. 87
