Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 4. A növény vízháztartása
A fejlődő kukorica gyökérzónájának lehűtése 28—32 C°-ról 8—12 C°-ra mintegy felére csökkentette a nappali vízfelvételt, annak ellenére, hogy az összes többi környezeti tényező változatlan volt. Az ábrából arra is lehet következtetni, hogy meleg talajban a gyökérlégzés annyira fokozódhat, hogy vízpazarlás is bekövetkezhet. A növény vízforgalmában a transzspiráció a fő energetikai mozgató. A párologtatás (transzspiráció) egyik legfontosabb növényélettani jelentősége éppen az, hogy a fellépő hőelvonás okozta hűtőhatás megakadályozza a növény szervezetének túlságos felmelegedését, és a növény vízfelvételében az ún. felső vízmozgató szerepét tölti be. A transzspirá- ciós szívás, minthogy a növényi testben összefüggő vízfonalak vannak, 10 méternél sokkal magasabbra emelheti a vizet. A vízrészecskék közötti összetartó erő (kohézió) 300—350 atmoszférának felel meg. Erőteljes transzspiráció esetén, különösen ha a gyökér vízfelvétele lassú, ezek a vízfonalak a növényben kifeszített állapotban vannak és megvékonyodnak. Élő növényben a gyökértől a lombozatig vezető vízfonalak megszakíthatatlanok. A transzspiráció intenzitását az időegység alatt egységnyi levélfelületről elpárologtatott vízmennyiség fejezi ki. A transzspiráció produktivitása azt mutatja, hogy 1 kg víz elpá- rologtatása során hány g szárazanyag termelődik. A transzspirációs együttható azt mutatja, hogy egységnyi szárazanyag képződéséhez mennyi víz elpárologtatásra volt szükség. Maximov vizsgálatai szerint ezek számszerű értékei a következő határok között helyezkedhetnek el: transzspiráció intenzitása: 15—250 g/m2/nap transzspiráció produktivitása: 1—8 g/kg a transzspirációs együttható: 125—1000. 18. táblázat. A hőmérséklet hatása a transzspirációs koefficiens értékére A relatív transzspiráció egységnyi levélfelületről egységnyi idő alatt leadott vízmennyiség, valamint ugyanakkora felületről és idő alatt a szabad vízfelületről elpárolgott víz viszonya. A relatív transzspiráció átlagban 0,1—0,5 értékű. Ha a növény vízhiányban szenved, a növényi transzspiráció nagyságára a külső környezeti tényezők változása kevésbé hat, mint kedvező vízellátás esetén. A környezeti tényezők közül a transzspiráció mértékét leginkább befolyásolja: a) A levegő hőmérséklete. Ez egyrészt közvetett, a hőmérséklet változásával ugyanis változik a levegő relatív páratartalma. Másrészt közvetlenül hat a növényi anyagcsere intenzitására és a növényből távozó vízgőz telítettségére. Minél nagyobb a hőmérséklet, annál intenzívebb az anyagcsere és a légzés, ami fokozza a transzspirációt. A transzspiráció menete határozott napi periodicitást mutat. Nappal általában jóval élénkebb, mint éjjel. A hőmérséklet növekedése bizonyos határig minden növényfajnak fokozza a transz- spirációját. A transzspiráció produktivitását azonban a hőmérséklet emelkedése egyes növényfajoknál fokozza, másoknál csökkenti. Egyes növények ugyanis meNövények A levegő hőmérséklete 10-13 C° 27 C° Hideg klímájú növények: búza, 385 826 árpa, 298 758 zab, 403 760 lucerna 429 906 Meleg klímájú növények: kukorica, 249 210 rizs, 2566 585 cirok 1236 223 52
