Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 3. A talaj vízháztartása
A talajvíz érvényesülése a növénytermesztésben Ha a növénytermesztés vízszükségletéről van szó, általában a csapadék vagy az öntözővíz merül fel gondolatunkban mint a növény vízigényének kielégítésére szolgáló vízforrás. Pedig a talajban hasznosan tárolt és a növény által felhasznált víznek sok esetben csak egy része származik közvetlenül a csapadékból. Bizonyos esetekben a gyökerekkel átszőtt talajréteg víztartalma a talajvízből is származhat. Végső fokon a talajvízkészlet érvényesülése a növénytermesztésben — a talaj rétegződésétől, — a talaj kapilláris vízemelésétől és — a talajvíz mélységétől függ. A kultúrnövények gyökereikkel különböző mélybe hatolnak, így különböző vastagságú talajrétegek víztartalmát hasznosítják. A gyökerek mélybe hatolásának azonban akadályai is lehetnek. Ilyen például a talajfelszínéhez közeli Na2C03-os talajréteg, kavicsréteg, mészpad, glej stb. Az ilyen — felszínhez közeli, gyökerek által át nem hálózható rétegű — talajok termőrétege sekély. Bennük általában nem lehet szó a talajvíz érvényesüléséről. A sekély termőréteghez hasonló átmenetileg ható jelenség áll elő, ha száraz talajréteg ékelődik a csapadéktól vagy öntözővíztől és a talajvízszint feletti kapilláris úton átnedvesedett rétegek közé. Rotmisztrof kimutatta, hogy a növényi gyökerek nemcsak a szódás, glejes stb. szintekbe nem hatolnak be, hanem azokba sem, amelyekből nem képesek vizet felvenni. Ennek a jelenségnek igen nagy fontossága van. Népnyelvünk ezt úgy fejezi ki, hogy a talajban „nem ér össze az alsó és fölső nedvesség”. Az ilyen száraz ősz és tél után következő tavaszi és nyári időszakban az öntözésnek fokozott jelentősége van az egyébként mélyrétegű talajok esetében is. A sekély termőrétegű talajokon pedig mindenképpen az öntözés képezi a sikeres termesztés alapját, hacsak nem hullik egyenletes eloszlású és kielégítő mennyiségű csapadék az egész tenyészidőszak alatt. A termesztett növények vízkultúrában, sőt átmenetileg felületi vízborításban is megélnek (növényi tápanyagokat tartalmazó oldatba érő gyökerekkel). A vízzel teljesen telt hézagtérfogatú talajrétegekbe — vagyis a talajvízzel telt alsó szintekbe — azonban nem képesek behatolni. Ennek egyik magyarázata, hogy a vízkultúra oldatai mindig tartalmaznak többkevesebb oldott oxigént. A talajvízben azonban oxigén nincs, mert azt a szervesanyag- bomlás anaerob folyamatai felhasználják. így míg a vízkultúrában a gyökerek oxigénszükségletüket képesek kielégíteni, addig a talajvízzel telt rétegekben nem. Tény az, hogy a gyökerek a talajvízzel telt talajrétegekbe nem hatolnak be. Ellenben a talajvízszint feletti — kapillárisán átnedvesedett — talajrétegek nedvességtartalma hozzáférhető a növényi gyökér számára. Attól függően azonban, hogy a talajvízszint feletti talajrétegek hézagrendszere milyen nagyságrendhez tartozó hézagokból áll, a talajvíz érvényesülése számára kedvező vagy kedvezőtlen állapot áll elő. Ha ugyanis a talajvízszint feletti talajréteg hézagrendszere csupa azonos méretű pórusokból áll, a kapilláris vízemelés felső határa mindenütt ugyanaz. A kapilláris erő hatására a kapilláris zóna valamennyi hézagocskája vízzel telítődik. így a gyökérzet nem képes behatolni a kapilláris zónába. Ha azonban a hézagrendszer hézagai között finom, közepes és durva hézagok egyaránt találhatók (jó szerkezetű a talaj), azokban a kapilláris emelés felső határa is változik, s így a hézagok nincsenek mindenütt vízzel kitöltve. A durvább hézagok levegőtartalma lehetővé teszi a gyökerek behatolását a kapilláris zónába. Ez az eset tehát kedvez a talajvíz érvényesülésének. 44
