Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 1. A hidrológiai ciklus és a növénytermesztés hatásai a ciklus jelenségeire
A víznek ez a körforgalma a hidrológiai körforgalom vagy hidrológiai ciklus (2. ábra). A körforgalomban részt vevő víztömegek a párolgáskor elvesztik sótartalmukat, s a Föld édesvízkészletévé válnak. A Föld légkörének párafelvevő-képessége többé-kevésbé állandó érték. Ezért csupán a leeső csapadékmennyiségének megfelelő víz párologhat el a légtérbe. Vagyis a Föld egészére vonatkoztatva C = P Az egyes kontinensekre nézve viszont C = P+E+T E vízháztartási egyenlet alakulása az ember számára távolról sem közömbös. Az egyenlet jobb oldalán levő tagoknak céljainknak megfelelő alakítása a vízgazdálkodás. Az egyenlet bal oldalának — a csapadék mennyiségének és minőségének — befolyásolására ma még nem rendelkezünk számottevő lehetőségekkel. A csapadék A levegő páratartalmából lecsapódó víztömegek rendkívül eltérő formában és mennyiségben jelentkezhetnek. A csapadék formáit tekintve megkülönböztetünk makro- és mikrocsapadékot. Előbbi megjelenési formái az eső, a hó és a jég, az utóbbié a köd, a harmat, a dér és a zúzmara. A csapadékosságra vonatkozó adatokat világméretekben az egyes országok meteorológiai, illetőleg hidrometeorológiai intézményei jegyzik és ellenőrzik. A hosszú időtartamú adatsorokból sok és — a jövőre nézve — értékes következtetés vonható le. A csapadékadatok értékelési lehetőségeire magyar források alapján a következőkben mutathatunk be példákat. A Nagyalföldet jellemző évi csapadék mennyisége 50 év átlagában 540—610 mm között változik. A csapadékátlagok országrészenként eltérőek, pl. a Kisalföldön 600—700 mm. A hidrotechnika eljárásai nem átlagos csapadéké években nagy jelentőségűek. Ennek oka, hogy pl. az öntözés csapadékszegény években az aszálykárok elhárítását célozza, az árvédekezés vagy vízrendezés feladata viszont a bőséges csapadék következtében létrejövő vízkárok megelőzése, elhárítása. Az átlagra vonatkozó adatok viszont e szélsőségek mértékére, gyakoriságára, tartósságára nem nyújtanak támpontot. Hazánk éghajlatának éppen a szélsőségei jelentik növénytermesztésünkre — s ezzel egész mezőgazdaságunkra — a legnagyobb veszélyt. A szélsőségek mértékének jellemzésére jól példa a debreceni megfigyelő állomás 100 évre visszanyúló adatsora. Debrecenben ugyanis az elmúlt 100 esztendőből — a legszárazabb évben (1862. VII. 1—1863. VI. 30.) 291 mm, — a legcsapadékosabb évben (1878. VII. 1.—1879. VI. 30.) 1133 mm csapadék hullott. A növénytermesztés számára azonban az sem közömbös, hogy az évi csapadék mikor esik le. A növényállományok vízszükségletének kielégítése szempontjából legfontosabb időszak a tenyészidőszak. Ennek szélsőségei ugyancsak széles határok között ingadoznak. A tenyészidőszak átlagos csapadéka a Nagyalföld 95 százalékán 300—350 mm között változik. Szélső értékei viszont: minimum 125—150 mm, maximum 500—600 mm. 26
