Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 4. A vízi létesítmények gyomosodása elleni küzdelem
tartózkodik. Ezért halászatkor könnyen bekeríthető és bár a pontytól eltérően, nem bújik ki a háló alatt, mégis sok megszökik: izgalmában több méteres ívben valósággal kirepül a hálóból. Őshazájában a ponttyal egy időben csak folyóvízben szaporodik. Mesterséges szaporítási módszerének átvételével hazai szaporítása is megkezdődik. A pettyes tolsztolobik (Hypophthalmichtis nobilis) vagy „pettyes busa” („pettyes ezüstponty”) előbbinek közeli rokona és anatómiai felépítése is hasonló hozzá. Tőle külsőleg csak sötétebb, márványozott színével, táplálkozásában pedig azzal különbözik, hogy az algákon kívül rendszeresen fogyasztja a zooplanktont is. Mivel a zooplankton mikroszkópos nagyságú szervezeteit is kiszűri a vízből, olyan vízben is megtalálja táplálékát, ahol a- pontyok már felfalták a zooplanktonnak számukra hozzáférhető, nagyobb testű képviselőit. Éppen e kettős táplálkozása miatt, még rokonánál is gyorsabban nő. Tavainkban már egynyaras korában elérte a 10—20 dekagrammos súlyt, a második nyáron a 1,5 kg-os, a harmadik nyáron pedig a 3 kg körüli átlagot. Arra még nincsenek adataink, hogy a mesterséges haltakarmányokat mennyire keresi. Növekedése valamivel hűvösebb vízben is kedvezőbb, mint fajrokonáé. Halászata is könnyebb, mert kevésbé ijedős. Mesterségesen szaporítható. A fehér amur (Ctenopharyngodon idella) („fűevő ponty”) szintén a pontyfélék családjába tartozik. Hosszú, izmos, hengeres testével hasonlít a megnyurgult vadpontyhoz, még inkább a domolykóhoz. A zooplanktont csak fejlődése kezdetén igényli. Amint a 2—3 centiméteres nagyságot eléri, már főként apró növénykékkel táplálkozik (békalencse stb.). Kizárólagos növényi táplálékkal őszig csak 2 dekásra nő, de a kísérletek során meghálálta a szója vagy gabonafélék daráját, kiváltképpen pedig a pontyivadéktápot. Békalencsén és tápon tartva, sűrű népesítésben is elérte az 5—6 dekás átlagsúlyt. A második nyáron növekedését már a tó benőttsége, hínárnövényeinek sűrűsége dönti el. Ha kedvére lakmározhat, ősszel kilósnál is nagyobbra nőhet. Leveles növényekben szegény tóban csak tengődik és nem nő nagyobbra 15—25 dekásnál. A harmadik nyáron hinaras tóban, korlátlan táplálkozási lehetőség esetén 3—4 kilósra is megnőhet. Tiszta tóban alig nő. Másodéves korától kezdve a pontytakarmány számára már csak szükségtakarmány, nem fogyasztja rendszeresen. Húsa kemény, fehér, nagyon ízletes, zsírtartalma csak 4%. Szálkássága a pontyéhoz hasonló. Elsősorban a lágyabb, rostban szegény növényeket, így a hínárféléket, fonalas mosza- tokat, békalencsét kedveli, de ezek elfogytával éhségében még a vízből kiálló nádleveleket is szaggatja. Kedvére való vízinövényből naponta testsúlyának felénél is többet fogyaszthat a nyár legmelegebb időszakában. Étvágya ugyanis 20 fokon felül támad fel igazán. Táplálékát is a meleg vízben értékesíti legjobban, akár a ponty, mivel ilyenkor emésztő fer- mentumai jobban működnek. Irodalmi adatok szerint mintegy 25—30 kg zöldtömeg szükséges 1 kg súlygyarapodásához. Ivarérettségét melegebb éghajlaton már 5—6 éves korára elérheti, 8—10 kilogramos testsúllyal. A kínai folyamokban 40 kilósra is megnő. Az ezüstpontyhoz hasonlóan, mesterségesen is szaporítható. jjii Jelentősége nagy a lágyszárú vízinövényzettel benőtt öntöző és belvízcsatornák „biológiai karbantartásában”. Fontos, hogy népesítése a víz növényállományával összhangban történjék, legalább 1/4 kilósra előnevelt példányaival. Őszi lecsapolással, húzóhálós vagy elektromos halászattal, a kihelyezés előtt a csatornaszakaszt mentesíteni kell a nagyobb ragadozóktól, főként a csukától és a csatornát kellő réstávolságú halrácson át kell újból feltölteni. Különben a csuka kiirtja, mihelyt élőhelyük azonos. A növényevő halakból 1962 óta folyó importot az utóbbi években hazai tenyésztésre sikerült átváltoztatni. A növényevő^halak iránt a hazai népesítési igényeken kívül igen 230
