Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
Arra is vigyázni kell, hogy túlságosan el ne szaporodjanak ezek a nedvességkedvelő (higrofita és hidatofita) növények, mert igen sok vizet párologtatnak el, és ezzel jelentősen csökkenthetik a hasznosítható vízkészleteket. Egy-egy nádnövény például — irodalmi adatok szerint — a vegetációs ideje alatt 30—50 liter vizet párologtat el. A gyékény bár kisebb testű növény még ennél is többet. Méréseink szerint 1 növény napi transzspirációja 1,2—1,5 liter között is váltakozhat. Az általunk és a Dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén a Merenye-x tároló gátján végzett kísérletek eredményeként partvédő nádsáv telepítésére kifejezetten a zölddugványozás módszerei ajánlhatók. Partvédő nádsávot április harmadik dekádjában célszerű telepíteni. A telepítésre legalkalmasabb zölddugvány hossza 60—100 cm. Egy-egy dugvány minimálisan 4—6 ízközből álljon. Egy négyzetméterre 16—24 db dugvány telepítendő. A leveles, zöld szárdugványokat egymással párhuzamosan a talajra fektetjük és 5—10 centiméteres talajréteggel ferdén letakarjuk úgy, hogy a szárak felső levelei szabadon legyenek. Ezzel mindaddig biztosítjuk a szár asszimilációs és lélegzési folyamatait, amíg a szár noduszaiból új hajtások elő nem törnek. A telepítést vízzel elborítani nem szabad, ellenben gondoskodni kell megeredésig a talaj állandó nedvesen tartásáról. Ha a telepítést megfelelően végeztük és talaj nedvességállapotát is megfelelő szinten tartottuk, úgy 80—85 százalékos eredésre lehet számítani. Az így telepített nád az első évben még természetesen nem ad számottevő partvédő hatást. A második évtől kezdve azonban a telepített nádas rendeltetését betölti. A gyékény telepítésére főként a — telepített nádas kifejlődéséig nem várható — partvédő hatás érdekében lehet szükség. Magának a nádsávnak is szüksége lehet hullámverés elleni védelemre és ezért a víz felőli oldalon 1 m szélességben gyékénysáv telepítése is indokolt lehet. A gyékény telepítése — a nádhoz hasonlóan — magról, generatív és vegetatív úton történhet. Magról szaporítása a nádénál gyorsabb fejlődést eredményez. Különösen őszi vetés esetén már a következő évben jó védőhatást kifejtő növénysávot kapunk. A vegetatív szaporításának lehetőségei jók. Mivel a gyékény fejlődése már 4—8 C fokon elkezdődik, viszonylag korán — március végén, április elején — megkezdődhet 10—15 centiméteres gyökérrésszel is rendelkező dugványok szedése. A kiemelt szaporító töveket a partvédelem helyén 10—15 cm mély barázdába helyezve földdel takarják. Négyzet- méterenkint kb. 10 dugványt helyeznek el. A dugványok kiültetésekor inkább hármas, mint négyzetes kötést alkalmazzunk, mivel a partélre merőlegesen érkező, a legnagyobb eróziós kárt okozó hullámok ellen ily módon érhető el a legjobb védőhatás. A kiültetett dugványok 90—95 százalékos megeredése várható. Az időben kihelyezett gyökérdugványok növekedési üteme alig marad el a régi gyékényekétől. A vízi harmatkása telepítése vegetatív úton a gyékényéhez hasonló módon történik, Bár a természetben a gyékény társnövénye, mesterséges telepítés esetén —ellentétben a gyékénnyel—a vízzel nem borított parti sávra való. A dugványok eredeti aránya megközelítően azonos a gyékényével. A dugványozás sűrűsége 10—14 db/m2. A kifejlődött növények magassága 60—80 cm körüli. A viszonylag sűrű állomány sok levelével teljesen fedi a partrészt. Hibája, hogy vízben nem tenyészik. A növényállomány zöldtömege pedig kb. a gyékénysáv kétharmada. A mocsári csetkáka szintén vegetatív utón telepíthető. Lényegesen kisebb testű s terület- igényű növényfaj létére 20—25 db/m2 a kívánatos állománysűrűsége. Korán telepíthető, esetleg az előző ősszel szedett és tárolt gyökértarackjaival. Eredési aránya elég jó, várhatóan 80% körüli. Termőhelyéül a sekély vízzel borított partrész jelölhető ki, mivel a 30 centiméternél mélyebb vízborítást nem bírja el — kipusztul. Bár telepítése könnyű, kisebb növése 221
