Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 1. A szennyezett vizek hasznosítása
— talajszűrő mezők, — nagy terhelésre berendezett öntözőtelep-részek és — erdősítések. A talajszűrő-mezők olyan, erre berendezett területek, amelyek nagy mennyiségű szennyvíz befogadására alkalmasak. A szűrőmezők lehetnek alagcsövezettek és alagcsövezés nélküliek. Mindkét szűrőmező-típus közös jellegzetessége, hogy rajtuk szennyvízhasznosítással nem számolunk. A szűrőmező kiterjedését előírások szabályozzák, méretezésük és létesítésük hidrotechnikai kérdéseivel bővebben nem foglalkozunk. A nagy terhelésű öntözésre berendezett területek fő feladata a szennyvíz befogadása, illetve tisztítása. Sor kerül azonban mezőgazdasági hasznosításukra is. A mezőgazdasági hasznosításukból származó jövedelem természetesen kisebb, mint a normál terheléssel öntözött területeké, és függ a talajviszonyoktól, továbbá a szennyvízadagok nagyságától. A területeket főként rétként hasznosítják, kisebb terhelés esetén azonban sor kerülhet szántókénti művelésükre is. A nagy terhelésű terület talajának mindenképpen áteresztőnek és jól szellőzöttnek kell lennie, hogy a szerves vegyületek erőteljes lebomlása megtörténjék. A talaj szellőzését kellő mélységben (0,8—1,0 m) elhelyezett alagcsövezéssel oldják meg. Az ilyen területek terhelése — ha azokat mint réteket hasznosítják — nagy lehet anélkül, hogy a terméseket különösebb károsodás érné. A lengyelországi Wroclaw melletti nagy terhelésű réteken az évi szennyvízadag eléri az évi 4000—4500 milliméteres vízborítást, a szénatermés mégis kát. holdanként 40—50 q. Alagcsövezés nélkül csak kifejezetten homoktalajon és évi 2000 milliméteres szennyviz- borítást meg nem haladó mértékig lehet nagy terhelésű öntözőtelep-részeket kialakítani. Az erdősítések és a különböző fásítások ugyancsak nagy szennyvízmennyiség befogadására képesek. A fás területek különös előnye, hogy szántóföldi területek öntözésére alkalmatlan (tehát esős, havas stb.) időben sem okoz károsodást a szennyvíz elhelyezése. Az évi szennyvízborítás 1500—2000 milliméterig előnyös. Ennek a szennyvízborításnak a 2—3-szorosa is elhelyezhető a helyesen telepíteti erdőkben, a faállomány jelentős károsodása nélkül. Különösen alkalmasak nagy terhelésű területek kialakítására vagy egyenesen a hasznosítás nélküli szűrőmezők pótlására a bakhátakra telepített fásítások, s ugyanakkor jelentős fanyeredéket és — ellentétben a szűrőmezők hasznosítatlanságával — jelentős jövedelmet is biztosítanak. A szűrőmezőkkel szemben előnyös az ilyen bakhátas nyárfások létesítése azért is, mert sokkal olcsóbbak. Üzemük sem jelent különösebb gondot, mivel a kb. 0,5 méteres bakhátakra telepített fasoroktól akár 10 centiméterig is feltölthetjük szennyvízzel a hátak közötti árkokat. A szennyvíz elszikkadása után — ami talajtípusoktól és évszaktól függően változó, rövidebb-hosszabb időtartam alatt (0,1—2 nap) következik be —, az árkok újból feltölthetők. A debreceni kísérleti szennyvízöntöző-telep bakhátas erdősítésében az évi 6000 milliméternek megfelelő szennyvízborítással is rendkívül üdén és buján fejlődtek a fiatal fácskák. A csurgalékvizek keletkezését az öntözés során feltétlenül meg kell akadályozni. A csur- galékvíz nem vezethető lecsapoló árkokba és csatornákba vagy élővizekbe, mert azok szennyeződését okozná, és a különféle betegségek elterjedésének lehetőségén kívül a szennyvíz trágyaértékének az elpocsékolódása is kár. A csurgalékvizek keletkezésének két oka lehet: — az öntözött terület helytelen berendezése, — a szokottnál nagyobb mennyiségű vagy az öntözésre nem alkalmas időben keletkező szennyvizek elhelyezésére szolgáló berendezések hiánya, vagy nem kielégítő teljesítő képessége. 204
